HU/SB 7.9.28
28. VERS
- evaṁ janaṁ nipatitaṁ prabhavāhi-kūpe
- kāmābhikāmam anu yaḥ prapatan prasaṅgāt
- kṛtvātmasāt surarṣiṇā bhagavan gṛhītaḥ
- so ’haṁ kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; janam—az emberek általában; nipatitam—beleesve; prabhava—az anyagi létnek; ahi-kūpe—egy kígyókkal teli kiszáradt kútba; kāma-abhikāmam—az érzéktárgyakra vágyva; anu—követvén; yaḥ—aki; prapatan—beleesvén (ebbe a helyzetbe); prasaṅgāt—a rossz társaság vagy az anyagi vágyakkal való túlzott kapcsolat miatt; kṛtvā ātmasāt—okozta (hogy olyan lelki tulajdonságokkal rendelkezzek, mint ő maga, Śrī Nārada); sura-ṛṣiṇā—a nagy szent (Nārada) által; bhagavan—ó, Uram; gṛhītaḥ—elfogadott; saḥ—az a személy; aham—én; katham—hogyan; nu—valójában; visṛje—fel tudom adni; tava—Tiéd; bhṛtya-sevām—tiszta bhaktád szolgálatát.
FORDÍTÁS
Kedves Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Mivel egymás után kerültem kapcsolatba az anyagi vágyakkal, lassan egy kígyókkal teli, kiszáradt kútba estem, ahogy az emberek többsége teszi. Szolgád, Nārada Muni azonban kegyesen elfogadott tanítványának, s megtanított arra, hogyan lehet elérni ezt a transzcendentális szintet. Legfőbb kötelességem tehát az, hogy szolgáljam őt. Hogyan is hagyhatnám el a szolgálatát?
MAGYARÁZAT
A következő versekből megtudhatjuk majd, hogy noha az Úr minden áldást felkínált Prahlāda Mahārājának, amire csak vágyhatott, ő mégis visszautasította az Istenség Legfelsőbb Személyisége ajánlatait, sőt arra kérte az Urat, hadd végezhesse szolgája, Nārada Muni szolgálatát. Ilyen egy tiszta bhakta. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk. Nem szabad elmennünk a lelki tanítómester mellett, s a Legfelsőbb Úr szolgálatára vágynunk. A vaiṣṇavák elve nem ez. Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja:
- tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa
- janame janame haya, ei abhilāṣa
Ne vágyjunk arra, hogy közvetlen szolgálatot végezzünk az Úrnak. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt javasolta, hogy legyünk az Úr szolgája szolgájának a szolgái (gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ). Ez a Legfelsőbb Úr megközelítésének módja. Először a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy az ő kegyéből megközelíthessük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és szolgálatot végezhessünk Neki. Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu Rūpa Gosvāmīt tanította, kijelentette: guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja, az odaadó szolgálat magját a guru, a lelki tanítómester, aztán pedig Kṛṣṇa kegyéből lehet megkapni. Ez a siker titka. Először azon kell igyekeznünk, hogy elégedetté tegyük a lelki tanítómestert, s azután törekedhetünk arra, hogy kedvében járjunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szintén azt mondja: yasya prasādād bhagavat-prasādo. Nem szabad azzal kísérleteznünk, hogy saját kitalációinkkal szerezzünk örömet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Először álljunk készen a lelki tanítómestert szolgálni, s ha képzetté válunk, akkor automatikusan eljuthatunk az Úr közvetlen szolgálatának szintjére. Prahlāda Mahārāja tehát azt tűzte ki célul, hogy Nārada Muni szolgálatát végzi. Sohasem akarta közvetlenül az Urat szolgálni. Ez a helyes megértés. So ’haṁ kathaṁ nu visṛje tava bhṛtya-sevām, mondta ezért. „Hogyan is hagyhatnék fel a lelki tanítómesterem szolgálatával, aki olyan kegyes volt hozzám, hogy most szemtől szemben láthatlak?” Prahlāda Mahārāja azért imádkozott az Úrhoz, hogy folytathassa lelki tanítómestere, Nārada Muni szolgálatát.