HU/SB 8.11.7


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

śrī-balir uvāca
saṅgrāme vartamānānāṁ
kāla-codita-karmaṇām
kīrtir jayo ’jayo mṛtyuḥ
sarveṣāṁ syur anukramāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-baliḥ uvāca—Bali Mahārāja mondta; saṅgrāme—a csatatéren; vartamānānām—minden jelenlévőnek; kāla-codita—az idő múlásának hatása alatt; karmaṇām—azoknak, akik harcolnak vagy valami mást csinálnak; kīrtiḥ—hírnév; jayaḥ—győzelem; ajayaḥ—vereség; mṛtyuḥ—halál; sarveṣām—mindannyiuknak; syuḥ—meg kell tenniük; anukramāt—egyik a másik után.


FORDÍTÁS

Bali Mahārāja így válaszolt: Azok, akik itt vannak a csatatéren, kétségtelenül mindannyian az örök idő hatása alatt állnak, s a hírnév, a győzelem, a vereség és a halál    —    egyik a másik után    —    eleve elrendeltetett a számukra, előírt cselekedeteiknek megfelelően.


MAGYARÁZAT

Ha valaki győzelmet arat a csatatéren, híres lesz, ha pedig valaki nem győzedelmes, hanem vereséget szenved, meghalhat. A győzelem és a vereség egyaránt lehetséges, akár ezen a csatatéren, akár a létért vívott küzdelem harcmezején. Minden a természet törvényei szerint történik (prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27)). Mivel kivétel nélkül mindenki az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt áll, akár győz, akár vereséget szenved, nem független: az anyagi természet irányítja. Bali Mahārāja tehát rendkívül okos volt. Tudta, hogy a harcot az örök idő rendezte el, és hogy az idő befolyása alatt az embernek el kell fogadnia saját tetteinek eredményeit. Ezért annak ellenére, hogy Indra azzal fenyegette, hogy megöli villámjával, egyáltalán nem félt. Ez a kṣatriya-szellem: yuddhe cāpy apalāyanam (BG 18.43). Egy kṣatriyának minden körülmények között béketűrőnek kell lennie, különösen a csatatéren. Bali Mahārāja tehát kijelentette, hogy a legkevésbé sem fél a haláltól, noha egy olyan hatalmas személyiség ijesztett rá, mint a mennyek királya.