HU/SB 8.12.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

tat te ’haṁ darśayiṣyāmi
didṛkṣoḥ sura-sattama
kāmināṁ bahu mantavyaṁ
saṅkalpa-prabhavodayam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tat—azt; te—neked; aham—Én; darśayiṣyāmi—meg fogom mutatni; didṛkṣoḥ—látni vágysz; sura-sattama—ó, legkiválóbb félisten; kāminām—azoknak, akik nagyon kéjesek; bahu—nagyon; mantavyam—a csodálat tárgya; saṅkalpa—kéjes vágyak; prabhava-udayam—erősen felkeltve.


FORDÍTÁS

Ó, félistenek legkiválóbbja! Megmutatom hát neked azt az alakomat, melyet oly nagy becsben tartanak azok, akik kéjesek. Látni akarod ezt a formát, ezért feltárom előtted.


MAGYARÁZAT

Kétségtelenül mulatságos dolog, hogy az Úr Śiva látni akarja, amint az Úr Viṣṇu feltárja előtte a legvonzóbb és leggyönyörűbb női formát. Az Úr Śiva tudta, hogy semmiféle úgynevezett „gyönyörű nő” nem képes kizökkenteni őt a nyugalmából. „Lehet, hogy a Daityák megzavarodtak   —    gondolta    —,    de ha még a félistenek sem vesztették el a fejüket, mit mondhatnánk rólam, aki a legkiválóbb vagyok valamennyiük között?” Mivel azonban az Úr Śiva látni akarta az Úr Viṣṇu női formáját, az Úr Viṣṇu úgy határozott, hogy női testet ölt, és egy olyan formát mutat neki, amely azonnal a kéjes vágyak óceánjába sodorja majd. Az Úr Viṣṇu ekkor így szólt az Úr Śivához: „Megmutatom neked női formámat, de ha kéjes vágyak fognak háborgatni, ne tegyél Nekem szemrehányást!” A nő vonzó formáját azok értékelik, akik a kéjes vágyak hatása alatt állnak, ám akik fölötte állnak az efféle vágyaknak, akik a Kṛṣṇa-tudat szintjén vannak, azokat nagyon nehéz megzavarni. Az Istenség Személyisége legfelsőbb vágyából azonban minden lehetséges. Ez próbatétel volt az Úr Śiva számára, hogy vajon háborítatlan marad-e.