HU/SB 8.12.46
Śrīmad-Bhāgavatam - Nyolcadik Ének - TIZENKETTEDIK FEJEZET: A Mohinī-mūrti inkarnáció megtéveszti az Úr Śivát
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
46. VERS
- etan muhuḥ kīrtayato ’nuśṛṇvato
- na riṣyate jātu samudyamaḥ kvacit
- yad uttamaśloka-guṇānuvarṇanaṁ
- samasta-saṁsāra-pariśramāpaham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat—ezt az elbeszélést; muhuḥ—állandóan; kīrtayataḥ—annak, aki énekli; anuśṛṇvataḥ—és hallja is; na—nem; riṣyate—megsemmisül; jātu—bármikor; samudyamaḥ—az erőfeszítés; kvacit—bármikor; yat—mert; uttamaśloka—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; guṇa-anuvarṇanam—a transzcendentális tulajdonságait leírva; samasta—mind; saṁsāra—az anyagi létnek; pariśrama—a gyötrelme; apaham—befejezve.
FORDÍTÁS
Annak, aki örökké hallja vagy ismétli a tejóceán köpülésének történetét, törekvése mindig meghozza gyümölcsét. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségéről énekelni valójában az egyetlen eszköz, mellyel véget vethetünk minden szenvedésnek az anyagi világban.