HU/SB 8.17.8
8. VERS
- śrī-aditir uvāca
- yajñeśa yajña-puruṣācyuta tīrtha-pāda
- tīrtha-śravaḥ śravaṇa-maṅgala-nāmadheya
- āpanna-loka-vṛjinopaśamodayādya
- śaṁ naḥ kṛdhīśa bhagavann asi dīna-nāthaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-aditiḥ uvāca—Aditi félistennő mondta; yajña-īśa—ó, minden áldozati szertartás irányítója; yajña-puruṣa—minden áldozat gyümölcsének élvezője; acyuta—tévedhetetlen; tīrtha-pāda—akinek valamennyi szent zarándokhely a lábánál nyugszik; tīrtha-śravaḥ—a szentek végső oltalmaként híres; śravaṇa—akiről hallani; maṅgala—áldásos; nāmadheya—az Ő nevét énekelni szintén áldásos; āpanna—meghódolt; loka—embereknek; vṛjina—az anyagi világbeli veszélyes helyzet; upaśama—megsemmisítve; udaya—aki megjelent; ādya—az eredeti Istenség Személyisége; śam—szerencse; naḥ—miénk; kṛdhi—kérlek, áldj meg bennünket; īśa—ó, legfelsőbb irányító; bhagavan—ó, Uram; asi—Te vagy; dīna-nāthaḥ—a szenvedők egyetlen menedéke.
FORDÍTÁS
Aditi istennő így szólt: Ó, minden áldozati szertartás mestere és élvezője! Ó, tévedhetetlen és leghíresebb személyiség, kinek neve minden szerencsével megáld bennünket, ha énekeljük! Ó, eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége, legfelsőbb irányító, minden szent hely oltalma! Te vagy minden szegény, szenvedő élőlény menedéke, s azért jelentél meg, hogy enyhíts gyötrelmükön. Kérlek, légy kegyes hozzánk, és hozz reánk jó szerencsét!
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a mestere azoknak, akik fogadalmakat tesznek és lemondásokat végeznek, s Ő az, aki áldásokban részesíti őket. A bhakta egész életében Őt imádja, mert Ő sohasem szegi meg az ígéretét. Ahogy a Bhagavad-gītāban (BG 9.31) elmondja, kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati: „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” Az Urat ez a vers amiatt, hogy gondoskodik bhaktáiról, acyutának, tévedhetetlennek nevezi. Nem kétséges, hogy az Úr kegyéből mindenki elpusztul, aki ellenséges a bhaktákkal szemben. Az Úr a Gangesz vizének forrása, ezért itt tīrtha-pādának szólítják, ami arra utal, hogy valamennyi szent hely a lótuszlábánál nyugszik, azaz bármi, amit lótuszlábával megérint, szent hellyé válik. A Bhagavad-gītā (BG 1.1) például a dharma-kṣetre kuru-kṣetre szavakkal kezdődik. Amiatt, hogy az Úr jelen volt a kurukṣetrai csatamezőn, ez a hely dharma-kṣetra, zarándokhely lett. Éppen ezért a Pāṇḍavák, akik rendkívül vallásosak voltak, biztosra vehették győzelmüket. Minden olyan hely, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége megnyilvánítja kedvteléseit — például Vṛndāvana vagy Dvārakā —, szent hellyé válik. Az Úr szent nevének éneklése — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare — örömet okoz a fülnek, és szerencsét hoz annak, aki hallja. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelenléte miatt Aditi teljesen bizonyos volt benne, hogy gyötrelmeinek, melyeket a démonoknak köszönhetett, immáron vége.