HU/SB 8.18.4
4. VERS
- diśaḥ praseduḥ salilāśayās tadā
- prajāḥ prahṛṣṭā ṛtavo guṇānvitāḥ
- dyaur antarīkṣaṁ kṣitir agni-jihvā
- gāvo dvijāḥ sañjahṛṣur nagāś ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
diśaḥ—minden irány; praseduḥ—boldog lett; salila—a víznek; āśayāḥ—tárolók; tadā—akkor; prajāḥ—minden élőlény; prahṛṣṭāḥ—nagyon boldog; ṛtavaḥ—az évszakok; guṇa-anvitāḥ—saját jellemzőikkel teli; dyauḥ—a felső bolygórendszer; antarīkṣam—a világűr; kṣitiḥ—a föld felszíne; agni-jihvāḥ—a félistenek; gāvaḥ—a tehenek; dvijāḥ—a brāhmaṇák; sañjahṛṣuḥ—mindenkit boldogság töltött el; nagāḥ ca—és a hegyek.
FORDÍTÁS
Ekkor az égtájakat, a vizeket — a folyókat, az óceánokat — és a szívek mélyét boldogság árasztotta el. Az évszakok mind megnyilvánították saját jellemzőiket, s a felsőbb bolygórendszerben, a világűrben és a Földön minden élőlény örvendezni kezdett. A félistenek, a tehenek, a brāhmaṇák, a dombok és a hegyek is mind örömmámorban úsztak.