HU/SB 8.19.10
10. VERS
- evaṁ sa niścitya ripoḥ śarīram
- ādhāvato nirviviśe ’surendra
- śvāsānilāntarhita-sūkṣma-dehas
- tat-prāṇa-randhreṇa vivigna-cetāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; saḥ—Ő (az Úr Viṣṇu); niścitya—elhatározván; ripoḥ—az ellenségnek; śarīram—a teste; ādhāvataḥ—aki nagy erővel futott az Úr után; nirviviśe—belépett; asura-indra—ó, démonok királya (Bali Mahārāja); śvāsa-anila—a lélegzeten keresztül; antarhita—láthatatlan; sūkṣma-dehaḥ—finomabb testében; tat-prāṇa-randhreṇa—az orrnyíláson keresztül; vivigna-cetāḥ—nagy aggodalomban.
FORDÍTÁS
Az Úr Vāmanadeva folytatta: Ó, démonok királya! Miután az Úr Viṣṇu erre az elhatározásra jutott, belépett ellensége, Hiraṇyakaśipu testébe, aki teljes erejéből futott Utána. Egy finom testben, amelyet Hiraṇyakaśipu nem érzékelhetett, nagy aggodalmak közepette Hiraṇyakaśipu lélegzetével az orrnyílásába hatolt.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége már ott lakozik mindenki szívében. Īśvaraḥ sarva bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Logikus tehát, hogy az Úr Viṣṇu számára egyáltalán nem okozott nehézséget, hogy belemenjen Hiraṇyakaśipu testébe. Fontos szó ebben a versben a vivigna-cetāḥ, „nagy aggodalomban”. Nem arról van szó, hogy az Úr Viṣṇu félt Hiraṇyakaśiputól. Együttérzésből amiatt aggódott, hogyan cselekedjen, hogy az Hiraṇyakaśipu áldására váljon.