HU/SB 8.2.30
30. VERS
- tato gajendrasya mano-balaujasāṁ
- kālena dīrgheṇa mahān abhūd vyayaḥ
- vikṛṣyamāṇasya jale ’vasīdato
- viparyayo ’bhūt sakalaṁ jalaukasaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; gaja-indrasya—az elefántok királyának; manaḥ—a lelkesedés ereje; bala—a testi erő; ojasām—és az érzékek ereje; kālena—mert évekig harcoltak; dīrgheṇa—meghosszabbított; mahān—nagy; abhūt—lett; vyayaḥ—a felhasználás; vikṛṣyamāṇasya—akit (a krokodil) húzott; jale—a vízbe (egy számára idegen helyre); avasīdataḥ—csökkent (az elmebeli, testi és érzéki ereje); viparyayaḥ—az ellenkező; abhūt—vált; sakalam—mindkettőjük; jala-okasaḥ—a krokodil, akinek a víz az otthona.
FORDÍTÁS
Az elefántnak amiatt, hogy a krokodil a vízbe kényszerítette, s ott hosszú évekig harcoltak, egyre fogyott az elmebeli, fizikai és érzéki ereje. Nem így a krokodilnak, aki vízi állat lévén egyre lelkesebben küzdött, és testi ereje, valamint érzékszerveinek ereje is egyre nőtt.
MAGYARÁZAT
Harcuk során az elefánt és a krokodil között az volt a különbség, hogy bár az elefánt rendkívül erős volt, egy számára idegen helyen, a vízben küzdött. Az ezer esztendeig tartó küzdelem során nem vett magához semmilyen táplálékot, és ilyenformán testi ereje megfogyatkozott, emiatt pedig elméje is elgyengült, és érzékeinek ereje is lecsökkent. A krokodilnak azonban vízi állat lévén nem kellett nehézségekkel szembenéznie. Volt élelme, s így elméjének ereje is egyre nőtt, és érzékei is egyre lelkesebben működtek. Így míg az elefántot elhagyta az ereje, a krokodilé egyre nőtt. Levonhatjuk azt a tanulságot, hogy māyāval vívott harcunk során nem szabad olyan helyzetbe kerülnünk, amikor erőnk, lelkesedésünk és érzékeink nem képesek teljes erőfeszítéssel küzdeni. Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunk valójában hadat üzent az illuzórikus energiának, amelynek hatása alatt minden élőlény a civilizáció téves felfogásában rohad. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom katonáinak mindig rendelkezniük kell fizikai erővel, lelkesedéssel, és érzékeiknek is erőseknek kell lenniük. Ahhoz, hogy egészségesek maradjanak, mindig megfelelő életkörülmények között kell élniük. Ez a megfelelő körülmény nem jelenti ugyanazt mindenki számára, ezért vannak a varṇāśrama felosztásai, a brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa rendek. A szentírások azt tanácsolják, hogy ebben a korban, a Kali-yugában ne lépjünk a sannyāsa rendbe.
- aśvamedhaṁ gavālambhaṁ
- sannyāsaṁ pala-paitṛkam
- devareṇa sutotpattiṁ
- kalau pañca vivarjayet
- (Brahma-vaivarta Purāṇa)
Ebből megérthetjük, hogy ebben a korban a sannyāsa-āśrama azért tilos, mert az emberek nem erősek. Śrī Caitanya Mahāprabhu példát mutatott nekünk azzal, hogy huszonnégy éves korában sannyāsī lett, de még Sārvabhauma Bhaṭṭācārya is azt tanácsolta Neki, hogy legyen rendkívül óvatos, mert fiatalon lépett a sannyāsa rendbe. A prédikálás érdekében mi fiatal fiúknak adunk sannyāsa avatást, de valóban azt tapasztaljuk, hogy nem alkalmasak erre. Ha azonban valaki úgy gondolja, hogy alkalmatlan a sannyāsára, ez nem baj. Ha túlságosan zavarják a nemi vágyak, akkor lépjen egy olyan āśramába, ahol engedélyezett a nemi élet — s ez a gṛhastha-āśrama. Ha valaki egy bizonyos területen nagyon gyenge, az nem jelenti azt, hogy nem kell tovább küzdenie māyā krokodiljával. Keressen oltalmat Kṛṣṇa lótuszlábánál — ahogyan azt Gajendra tette —, és ugyanakkor lehet gṛhastha, ha a nemi élet elégedetté teszi. Nincs szükség arra, hogy feladjuk a harcot. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért meghagyta: sthāne sthitāḥ śruti-gatāṁ tanu-vāṅ-manobhiḥ. Maradhatunk abban az āśramában, amely a legjobban megfelel nekünk; nem szükséges a sannyāsa rendbe lépnünk. Ha valakit zavarnak a nemi vágyak, lépjen a gṛhastha-āśramába, de ne hagyja abba a harcot. Annak, aki nincs transzcendentális helyzetben, nem nagy érdem, ha a természetével ellenkezően a sannyāsa rendbe lép. Ha valaki nem alkalmas a sannyāsára, akkor lépjen a gṛhastha-āśramába, és harcoljon māyāval teljes erejéből, de semmi esetre se adja fel a harcot és meneküljön el.