HU/SB 8.20.2


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

śrī-balir uvāca
satyaṁ bhagavatā proktaṁ
dharmo ’yaṁ gṛhamedhinām
arthaṁ kāmaṁ yaśo vṛttiṁ
yo na bādheta karhicit


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-baliḥ uvāca—Bali Mahārāja mondta; satyam—igaz; bhagavatā—te, uram; proktam—amit már elmondtál; dharmaḥ—vallásos elv; ayam—az; gṛhamedhinām—főképp a családosoknak; artham—anyagi gyarapodás; kāmam—érzékkielégítés; yaśaḥ vṛttim—hírnév és kenyérkereset; yaḥ—amely vallásos elv; na—nem; bādheta—akadályozza; karhicit—bármikor.


FORDÍTÁS

Bali Mahārāja így szólt: Ahogy említetted, az a vallásos elv, amely nem akadályozza az ember anyagi gyarapodását, érzékkielégítését, hírnevét és megélhetését, a családos valódi kötelessége. Én is azt gondolom, hogy ez a vallásos elv helyes.


MAGYARÁZAT

Bali Mahārāja komoly válasza, melyet Śukrācāryának adott, rendkívül jelentőségteljes. Śukrācārya azt hangsúlyozta, hogy a megélhetés anyagi útjának, az anyagi hírnévnek, az érzékkielégítésnek és az anyagi gyarapodásnak akadály nélkül folytatódnia kell. Erről gondoskodni a legelső kötelessége a családos embernek, különösen annak, akit az anyagi ügyek érdekelnek. Ha egy vallásos elv nincsen hatással az ember anyagi helyzetére, el kell fogadni. Jelenleg, ebben a Kali-korban ez a felfogás rendkívül jellemző. Senki sem akar elfogadni egy vallásos elvet, ha az akadályozza az anyagi jólétét. Śukrācārya, aki ehhez az anyagi világhoz tartozott, nem ismerte a bhakták elveit. Egy bhaktának eltökélt szándéka, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja, az Úr teljes elégedettségére. Mindent, ami ezt az eltökéltséget akadályozza, el kell utasítani. Ez a bhakti elve. Ānukūlyasya saṅkalpaḥ prātikūlyasya varjanam (Hari-bhakti-vilāsa 11.676). Az odaadó szolgálat végzéséhez az embernek csak azt szabad elfogadnia, ami kedvező, s azt, ami kedvezőtlen, el kell utasítania. Bali Mahārāja lehetőséget kapott arra, hogy minden tulajdonát átadja az Úr Vāmanadeva lótuszlábának, de Śukrācārya anyagi érveivel gátolni akarta az odaadó szolgálatnak ezt a folyamatát. Ebben a helyzetben Bali Mahārāja úgy döntött, hogy az ilyen akadályokat mindenképpen el kell kerülnie, azaz úgy határozott, hogy azonnal elutasítja Śukrācārya tanácsát, és folytatja kötelessége végzését. Így történt, hogy mindenét az Úr Vāmanadevának adta.