HU/SB 8.20: Bali Maharaja felajánlja az univerzumot
8.20.1. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, Parīkṣit király! Amikor lelki tanítómesterétől, Śukrācāryától, családi papjától ilyen tanácsot kapott, Bali Mahārāja egy időre elnémult, majd miután mindent alaposan végiggondolt, így válaszolt lelki tanítómesterének:
8.20.2. vers: Bali Mahārāja így szólt: Ahogy említetted, az a vallásos elv, amely nem akadályozza az ember anyagi gyarapodását, érzékkielégítését, hírnevét és megélhetését, a családos valódi kötelessége. Én is azt gondolom, hogy ez a vallásos elv helyes.
8.20.3. vers: Prahlāda Mahārāja unokája vagyok. Hogyan vonhatnám vissza ígéretemet csupán a pénz utáni mohóság miatt, ha egyszer már azt mondtam, hogy odaadom azt a földet? Hogyan viselkedhetnék úgy, mint egy közönséges csaló, különösen egy brāhmaṇával szemben?
8.20.4. vers: Nincs nagyobb bűn, mint a hazugság. Földanya ezért egyszer azt mondta: „Minden súlyos dolgot elbírok a hátamon, kivéve a hazug embert.”
8.20.5. vers: Nem félek annyira sem a pokoltól, sem a szegénységtől, sem a szenvedés óceánjától, sem attól, hogy elveszítem rangomat, de még a haláltól sem, mint amennyire attól rettegek, hogy becsapjak egy brāhmaṇát.
8.20.6. vers: Uram! Te is láthatod, hogy ebben a világban a halál minden kincset elvesz tulajdonosaitól. Ha tehát a brāhmaṇa, Vāmanadeva nem elégszik meg azzal az adománnyal, amit kap, miért ne tegye Őt elégedetté az ember azzal a kinccsel, amit a halálakor úgyis el kell veszítenie?
8.20.7. vers: Dadhīci, Śibi és a többi kiváló személyiség mind készek voltak akár életüket is feláldozni az emberekért. Ezt történelmi tény. Miért ne mondhatnék le hát erről a jelentéktelen földdarabról? Milyen komoly érv szól ellene?
8.20.8. vers: Ó, legkiválóbb brāhmaṇa! A démonok hatalmas királyai, akik sohasem hátráltak meg a harc elől, kétségtelenül élvezték a világot, idővel azonban mindenüket elvesztették, csupán hírnevük maradt meg, ami által továbbra is élnek. Más szóval egyedül a jó hírnévre kell törekednünk, semmi másra.
8.20.9. vers: Ó, legkiválóbb brāhmaṇa! Sok férfi áldozta életét a csatatéren, nem rettegve a harctól, de csak kevesen kapták meg azt a lehetőséget, hogy megtakarított vagyonukat nagy hittel egy olyan szentnek adhassák, aki szent helyeket teremt.
8.20.10. vers: Ha adományt ad, a jóakaratú és kegyes ember kétségtelenül még áldásosabb helyzetbe kerül, különösen ha olyan valakinek ad ajándékot, mint te. Ennélfogva oda kell adnom ennek a kis brahmacārīnak, amit kért tőlem.
8.20.11. vers: Ó, nagy bölcs! A hozzád hasonló kiváló szentek, akik tökéletesen ismerik a rituális szertartások és yajñák végzésének védikus elveit, minden körülmények között az Úr Viṣṇut imádják. Így hát akár azért jött ide ugyanez az Úr Viṣṇu, hogy teljes áldásában részesítsen, akár azért, hogy megbüntessen mint ellenségét, engedelmeskednem kell parancsának, és habozás nélkül Neki kell adnom azt a darab földet, amit kért.
8.20.12. vers: Noha nem más, mint Maga Viṣṇu, félelmében brāhmaṇának álcázta Magát, hogy koldulni jöjjön hozzám. Egy brāhmaṇa alakját öltötte fel, így aztán még ha a vallással szöges ellentétben elfog vagy megöl, akkor sem fogok bosszút állni, noha az ellenségem Ő.
8.20.13. vers: Ha ez a brāhmaṇa valóban az Úr Viṣṇu, akit a Védák himnuszaival imádnak, sohasem fog lemondani hírnevéről: vagy a földön fog heverni, miután megölöm, vagy Ő öl meg engem a harcban.
8.20.14. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ezután a lelki tanítómester, Śukrācārya a Legfelsőbb Úr sugallatára megátkozta nagyszerű tanítványát, Bali Mahārāját, aki olyan nagylelkű volt, s oly szilárdan kitartott az igazmondás mellett, hogy ahelyett, hogy tiszteletben tartotta volna lelki tanítómestere utasítását, inkább meg akarta tagadni a parancsát.
8.20.15. vers: Semmi tudásod nincs, mégis úgynevezett művelt ember lettél, s ezért van merszed olyan arcátlanságot elkövetni, hogy megtagadod a parancsomat. Mivel nem engedelmeskedsz nekem, hamarosan minden gazdagságodat el fogod veszíteni!
8.20.16. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Bali Mahārāja rendkívüli személyiség lévén még azután is tántoríthatatlan volt szándékában, miután lelki tanítómestere ilyen átokkal sújtotta. A szokásokhoz híven ezért először vizet ajánlott fel Vāmanadevának, majd Neki ajándékozta azt a földet, amelyet ígért.
8.20.17. vers: Bali Mahārāja felesége, Vindhyāvali, akit egy igazgyöngy nyaklánc ékesített, azonnal ott termett, s egy nagy, aranyból készült víztartó edényt hozatott, teli vízzel, hogy lábát megmosva imádhassák az Urat.
8.20.18. vers: Bali Mahārāja, aki az Úr Vāmanadevát imádta, nagy örömmel mosta meg az Úr lótuszlábát, majd a vizet a fejére tette, hiszen ez a víz az egész univerzumot felszabadítja.
8.20.19. vers: Ekkor a felsőbb bolygórendszer lakói, a félistenek, a gandharvák, a vidyādharák, a siddhák és a cāraṇák, akik mind nagyon elégedettek voltak Bali Mahārāja egyszerű, kétszínűségtől mentes tettével, tulajdonságait magasztalva virágok millióit záporozták rá.
8.20.20. vers: A gandharvák, a kimpuruṣák és a kinnarák ezer és ezer üstdobot és trombitát szólaltattak meg újra és újra, és nagy boldogságukban így énekeltek: „Micsoda nagyszerű személyiség ez a Bali Mahārāja, és milyen nehéz feladatot hajtott végre! Tudta, hogy az Úr Viṣṇu az ellenségei oldalán áll, mégis mind a három világot odaajándékozta Neki.”
8.20.21. vers: Ekkor a határtalan Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki Vāmana alakját öltötte Magára, az anyagi energián keresztül cselekedve növekedni kezdett, mindaddig, míg végül minden a testében volt, ami az univerzumban létezett — a Föld, a bolygórendszerek, az ég, az égtájak, az univerzum különféle üregei, a tengerek, az óceánok, a madarak, a vadállatok, az emberi lények, a félistenek és a nagy szentek egyaránt.
8.20.22. vers: Bali Mahārāja a papokkal, az ācāryákkal és a gyülekezet tagjaival együtt látta az Istenség Legfelsőbb Személyisége hat fenséggel teljes kozmikus testét. Ez a test mindent magában foglalt az univerzumban: valamennyi durva anyagi elemet, az érzékeket, az érzéktárgyakat, az elmét, az értelmet és a hamis egót, a különféle élőlényeket, valamint az anyagi természet három kötőerejének tetteit és visszahatásait.
8.20.23. vers: Bali Mahārāja, aki Indra király trónján ült, látta aztán az alsóbb bolygórendszereket, köztük a Rasātalát az Úr kozmikus testének talpán. Lábán a Föld felszínét pillantotta meg, lábikráján az összes hegyet, térdén a különféle madarakat, combján pedig a különféle levegőket.
8.20.24. vers: A csodálatos tetteket végrehajtó Úr ruhái alatt az esti alkonyatot látta, testének intim részeiben pedig a prajāpatikat. Dereka gömbölyű részén saját magát pillantotta meg bensőséges társai körében. Köldökében az eget, derekán a hét óceánt, mellkasán pedig a csillaghalmazokat látta.
8.20.25-29. vers: Kedves királyom! Az Úr Murāri szívén a vallást látta; mellkasán a kedves szavakat és az igazmondást; elméjében a holdat; keblén a szerencse istennőjét, aki lótuszvirágot tart a kezében; nyakán az összes Védát és minden hangvibrációt; karjain valamennyi félistent, Indra királlyal az élen; két fülében az összes égtájat; fején a felső bolygórendszert; haján a felhőket; az orrában a szelet; szemén a napot és szájában a tüzet. Szavaiból született a Védák minden mantrája, nyelvén a víz félistene, Varuṇadeva lakott, szemöldökei voltak a szabályozó elvek, szemhéjain pedig a nappal és az éjszaka nyugodott. [Amikor az Úr szeme nyitva volt, beköszöntött a nappal, s amikor becsukta, éjszaka lett.] Homlokán a düh élt, ajkán a mohóság. Ó, király! Érintésében voltak a kéjes vágyak, magjában a vizek, hátán a vallástalanság, és csodálatos tettei vagy lépései voltak a tűzáldozat. Árnyékán a halál ült, mosolyában az illuzórikus energia, szőrszálain valamennyi gyógyfű és egyéb növény. Vénáiban hömpölygött minden folyó, körmein a sziklák, értelmében az Úr Brahmā, a félistenek és a nagy szentek éltek, testének egészében és érzékeiben pedig az élőlények lakoztak, a mozgó és mozdulatlan teremtmények egyaránt. Bali Mahārāja mindent látott az Úr gigantikus testében.
8.20.30. vers: Ó, király! Amikor a démonok, Bali Mahārāja követői meglátták az Istenség Legfelsőbb Személyisége kozmikus formáját, aki mindent a testében tartott, és megpillantották kezében a korongot, az elviselhetetlen forróságot árasztó Sudarśana cakrát, s meghallották íjának zengő hangját, szívüket elöntötte a szomorúság.
8.20.31. vers: Az Úr kagylókürtje, a Pāñcajanya, amelynek hangja olyan, mint a felhők zengése, a rettentő erejű buzogány, a Kaumodakī, a Vidyādhara nevű kard a száz és száz holddal ékesített pajzzsal együtt, valamint az Akṣayasāyaka, a legkiválóbb tegez egyszerre mind megjelentek, hogy imáikkal dicsérjék az Urat.
8.20.32-33. vers: Az Úrnak ezek a barátai, akiknek élén Sunanda állt, valamint többi fő társa a különféle bolygók valamennyi uralkodó istenségével együtt imákkal magasztalták az Urat, aki ragyogó sisakot, karkötőket és hal formájú, csillogó fülbevalókat viselt. Mellkasát a Śrīvatsa nevű tincs és a transzcendentális Kaustubha-ékszer díszítette. Sárga ruhában volt, melyet öv fogott össze, s nyakában méhektől zsongó virágfüzér ékeskedett. Ó, király! Így nyilvánította meg Magát a csodálatos tetteket végrehajtó Istenség Legfelsőbb Személyisége, majd egyetlen lépésével átlépte a Föld egész felszínét, testével beborította az eget, karjaival pedig átölelte mind a tíz irányt.
8.20.34. vers: Amint az Úr a másodikat lépte, átszelte a mennyei bolygókat. Harmadik lépésének egy talpalatnyi hely sem maradt, mert lába egyre magasabbra és magasabbra nyúlt, túl Maharlokán, Janalokán, Tapolokán, de még Satyalokán is.