HU/SB 8.20.31
31. VERS
- parjanya-ghoṣo jalajaḥ pāñcajanyaḥ
- kaumodakī viṣṇu-gadā tarasvinī
- vidyādharo ’siḥ śata-candra-yuktas
- tūṇottamāv akṣayasāyakau ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parjanya-ghoṣaḥ—olyan hangú, mint a felhők zengése; jalajaḥ—az Úr kagylókürtje; pāñcajanyaḥ—amit Pāñcajanyának hívnak; kaumodakī—a Kaumodakī nevű; viṣṇu-gadā—az Úr Viṣṇu buzogánya; tarasvinī—nagy erővel; vidyādharaḥ—Vidyādhara nevű; asiḥ—a kard; śata-candra-yuktaḥ—a száz és száz holddal ékesített pajzzsal; tūṇa-uttamau—a legkiválóbb tegez; akṣayasāyakau—Akṣayasāyaka nevű; ca—szintén.
FORDÍTÁS
Az Úr kagylókürtje, a Pāñcajanya, amelynek hangja olyan, mint a felhők zengése, a rettentő erejű buzogány, a Kaumodakī, a Vidyādhara nevű kard a száz és száz holddal ékesített pajzzsal együtt, valamint az Akṣayasāyaka, a legkiválóbb tegez egyszerre mind megjelentek, hogy imáikkal dicsérjék az Urat.