HU/SB 8.21.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- satyaṁ samīkṣyābja-bhavo nakhendubhir
- hata-svadhāma-dyutir āvṛto ’bhyagāt
- marīci-miśrā ṛṣayo bṛhad-vratāḥ
- sanandanādyā nara-deva yoginaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; satyam—Satyaloka bolygót; samīkṣya—figyelve; abja-bhavaḥ—az Úr Brahmā, aki a lótuszvirágon született; nakha-indubhiḥ—a körmei ragyogásával; hata—elhalványítva; sva-dhāma-dyutiḥ—saját birodalmának fénye; āvṛtaḥ—befedve; abhyagāt—jött; marīci-miśrāḥ—Marīcivel és a hozzá hasonló bölcsekkel; ṛṣayaḥ—nagy szentek; bṛhat-vratāḥ—mindannyian tökéletes brahmacārīk; sanandana-ādyāḥ—mint Sanaka, Sanātana, Sanandana és Sanat-kumāra; nara-deva—ó, király; yoginaḥ—rendkívül hatalmas misztikusok.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Amikor az Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágból született, látta, hogy birodalmának, Brahmalokának a sugárzása egészen elhalványodik az Úr Vāmanadeva lába körmének fényes ragyogása mellett, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordult. Ó, király! A nagy bölcsek kísérték, Marīci vezetésével, és olyan yogīk álltak mellette, mint Sanandana, ám e sugárzó ragyogásban még ők is jelentéktelennek tűntek.