HU/SB 8.23.15
15. VERS
- śrī-śukra uvāca
- kutas tat-karma-vaiṣamyaṁ
- yasya karmeśvaro bhavān
- yajñeśo yajña-puruṣaḥ
- sarva-bhāvena pūjitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukraḥ uvāca—Śrī Śukrācārya mondta; kutaḥ—hol van az; tat—övé (Bali Mahārājáé); karma-vaiṣamyam—hiba a gyümölcsöző tettek végrehajtásában; yasya—akié (Bali Mahārājáé); karma-īśvaraḥ—minden gyümölcsöző tett mestere; bhavān—Te, Uram; yajña-īśaḥ—Te vagy minden áldozat élvezője; yajña-puruṣaḥ—Te vagy az, akinek örömére az áldozatokat végzik; sarva-bhāvena—minden tekintetben; pūjitaḥ—imádva.
FORDÍTÁS
Śukrācārya így szólt: Uram! Te vagy az élvező és a törvényhozó minden áldozat bemutatásakor, és Te vagy a yajña-puruṣa, az a személy, akinek az áldozatokat felajánlják. Hogyan fordulhatnának elő hibák vagy hiányosságok annak az áldozatában, aki teljesen elégedetté tett Téged?
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 5.29) az Úr azt mondja: bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram, az Úr a legfelsőbb tulajdonos, az a személy, akinek a yajñák végrehajtásával örömet kell okoznunk. A Viṣṇu Purāṇa (3.8.9) így ír:
- varṇāśramācāravatā
- puruṣeṇa paraḥ pumān
- viṣṇur ārādhyate panthā
- nanyat tat-toṣa-kāraṇam
Minden védikus rituális szertartást azzal a céllal hajtanak végre, hogy elégedetté tegyék az Úr Viṣṇut, a yajña-puruṣát. A társadalom különféle csoportjainak — a brāhmaṇáknak, kṣatriyáknak, vaiśyáknak, śūdráknak, brahmacārīknak, gṛhastháknak, vānaprastháknak és sannyāsīknak — az a feladatuk, hogy örömet okozzanak a Legfelsőbb Úrnak, Viṣṇunak. Azt a cselekvést, amely a varṇāśrama intézménynek ezen az elvén alapszik, varṇāśramācaraṇának nevezik. A Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 1.2.13) Sūta Gosvāmī így szól:
- ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā
- varṇāśrama-vibhāgaśaḥ
- svanuṣṭhitasya dharmasya
- saṁsiddhir hari-toṣaṇam
„Ó, kétszer születettek legkiválóbbja! A végkövetkeztetés ezért az, hogy a tökéletesség legmagasabb szintje, amelyet az ember az életrendek és kasztok szerinti felosztás alapján saját dharmájának előírt kötelességét végezve érhet el, nem más, mint örömet okozni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.” Minden azt a célt szolgálja, hogy elégedetté tegyük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Így aztán mivel Bali Mahārāja örömet okozott az Úrnak, nem voltak hibái, és Śukrācārya elismerte, hogy nem cselekedett helyesen, amikor megátkozta őt.