HU/SB 8.23.2
2. VERS
- śrī-balir uvāca
- aho praṇāmāya kṛtaḥ samudyamaḥ
- prapanna-bhaktārtha-vidhau samāhitaḥ
- yal loka-pālais tvad-anugraho ’marair
- alabdha-pūrvo ’pasade ’sure ’rpitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-baliḥ uvāca—Bali Mahārāja mondta; aho—ó; praṇāmāya—tiszteletteljes hódolatomat ajánlani; kṛtaḥ—tettem; samudyamaḥ—csak egy törekvés; prapanna-bhakta-artha-vidhau—a tiszta bhakták által betartott szabályozó elvekben; samāhitaḥ—képes; yat—az; loka-pālaiḥ—a különféle bolygók vezetői által; tvat-anugrahaḥ—indokolatlan kegyed; amaraiḥ—a félistenek által; alabdha-pūrvaḥ—korábban nem érhették el; apasade—egy olyan elesett léleknek, mint amilyen én vagyok; asure—az asurákhoz tartozó; arpitaḥ—megáldott.
FORDÍTÁS
Bali Mahārāja így szólt: Milyen csodálatos hatása van már annak is, ha valaki arra törekszik, hogy tiszteletteljes hódolatát ajánlja Neked! Én csupán próbáltam felajánlani hódolatomat, igyekezetem mégis olyan sikeres volt, mint a tiszta bhaktáké. Abban az indokolatlan kegyben, amellyel engem, egy elesett démont áldottál meg, sohasem volt részük még a félisteneknek vagy a különféle bolygók irányítóinak sem.
MAGYARÁZAT
Amikor Vāmanadeva megjelent Bali Mahārāja előtt, Bali Mahārāja azonnal tiszteletteljes hódolatát akarta ajánlani Neki, de Śukrācārya és a többi démonikus társa jelenléte miatt nem volt rá képes. Az Úr azonban olyan kegyes, hogy bár Bali Mahārāja valójában nem ajánlotta fel a hódolatát, csupán az elméjében igyekezett ezt megtenni, mégis nagyobb keggyel áldotta meg őt, mint amelyről a félistenek valaha is álmodtak. A Bhagavad-gītā (BG 2.40) megerősíti: svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt. „Ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.” Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét bhāva-grāhī janārdanának nevezik, mert a bhakta hozzáállásának a lényegét fogadja el csupán. Ha egy bhakta őszintén meghódol, az Úr, mint a mindenki szívében jelen lévő Felsőlélek azonnal megérti ezt. Ezért aztán, még ha a bhakta kívülről nézve nem is végez teljes szolgálatot, ha belül őszinte és komoly, az Úr örömmel fogadja szolgálatát. Az Urat ezért bhāva-grāhī janārdanának nevezik, mert odaadó mentalitásunk lényegét fogadja el.