HU/SB 8.24.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

tam āha sātikaruṇaṁ
mahā-kāruṇikaṁ nṛpam
yādobhyo jñāti-ghātibhyo
dīnāṁ māṁ dīna-vatsala
kathaṁ visṛjase rājan
bhītām asmin sarij-jale


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tam—neki (Satyavratának); āha—mondta; —az a kis hal; ati-karuṇam—rendkívül könyörületes; mahā-kāruṇikam—rendkívül kegyes; nṛpam—Satyavrata királynak; yādobhyaḥ—a víziállatokhoz; jñāti-ghātibhyaḥ—akik mindig meg akarják ölni a kisebb halakat; dīnām—nagyon szerencsétlen; mām—engem; dīna-vatsala—ó, szegények védelmezője; katham—miért; visṛjase—dobsz; rājan—ó, király; bhītām—nagyon félek; asmin—ebben; sarit-jale—a folyó vizében.


FORDÍTÁS

A szegény kis hal esdeklő hangon így szólt a végtelenül kegyes Satyavrata királyhoz: Kedves királyom, szegények védelmezője! Miért dobsz a folyó vizébe, ahol olyan víziállatok élnek, akik el tudnak pusztítani? Nagyon félek tőlük.


MAGYARÁZAT

A Matsya Purāṇa így ír:

ananta-śaktir bhagavān
matsya-rūpī janārdanaḥ
krīḍārthaṁ yācayām āsa
svayaṁ satyavrataṁ nṛpam

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége határtalan energiákkal rendelkezik, ám kedvtelése során egy hal formájában oltalomért könyörgött Satyavrata királyhoz.”