HU/SB 8.24.30
30. VERS
- na te ’ravindākṣa padopasarpaṇaṁ
- mṛṣā bhavet sarva-suhṛt-priyātmanaḥ
- yathetareṣāṁ pṛthag-ātmanāṁ satām
- adīdṛśo yad vapur adbhutaṁ hi naḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—soha; te—Tiéd; aravinda-akṣa—Uram, akinek szeme olyan, mint a lótusz szirma; pada-upasarpaṇam—a lótuszlábak imádata; mṛṣā—haszontalan; bhavet—válhat; sarva-suhṛt—mindenki barátja; priya—mindenkihez kedves; ātmanaḥ—mindenki Felsőlelke; yathā—mint; itareṣām—másoké (a félisteneké); pṛthak-ātmanām—élőlények, akik anyagi testekkel rendelkeznek, melyek nem azonosak a lélekkel; satām—azoknak, akik szilárdak a lelki életben; adīdṛśaḥ—megnyilvánítottad; yat—azt; vapuḥ—test; adbhutam—csodálatos; hi—valóban; naḥ—nekünk.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, akinek szeme olyan, mint a lótusz szirma! A testi létfelfogásban élő félistenek imádata minden tekintetben hasztalan. Mivel azonban Te vagy mindenki legfelsőbb barátja s legkedvesebb Felsőlelke, a Te lótuszlábad imádata sohasem hiábavaló. Ezért nyilvánultál meg egy hal alakjában.
MAGYARÁZAT
Az Indrához, Candrához és Sūryához hasonló félistenek közönséges élőlények, akik az Istenség Legfelsőbb Személyisége különálló szerves részei. Az Úr az élőlényeken keresztül kiterjed (nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām). Személyes viṣṇu-tattva formáit, amelyek mind lelki formák, svāṁśának nevezik, különálló részeit, az élőlényeket pedig vibhinnāṁśának. A vibhinnāṁśa formák között vannak olyanok, melyek lelkiek, s vannak olyanok, amelyek az anyag és a lélek kombinációi. Az anyagi világban a feltételekhez kötött lelkek különböznek külső testüktől, melyet az anyagi energia alkot. A felsőbb bolygórendszereken élő félistenek és az alsóbb bolygórendszereken élő élőlények természetüket tekintve azonosak. Ennek ellenére azok, akik emberi lényekként ezen a bolygón élnek, néha vonzódni kezdenek a felsőbb bolygórendszereken élő félistenek imádatához. Az efféle imádat ideiglenes. Ahogyan az ezen a bolygón élő élőlényeknek cserélniük kell a testüket (tathā dehāntara-prāptiḥ (BG 2.13)), úgy idővel az Indra, Candra, Varuṇa stb. nevű élőlényeknek is új testbe kell kerülniük. A Bhagavad-gītā (BG 7.23) kijelenti: antavat tu phalaṁ teṣāṁ tad bhavaty alpa-medhasām. „A csekély értelmű emberek a félisteneket imádják, ám ennek gyümölcsei korlátoltak és mulandók.” Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante ’nya-devatāḥ (BG 7.20): akik nincsenek tisztában a félistenek helyzetével, azok valamilyen anyagi célból hajlanak a félistenimádatra, de az ilyen imádat eredményei sohasem maradandóak. Éppen ezért ez a vers azt mondja: yathetareṣāṁ pṛthag-ātmanāṁ satām, padopasarpaṇaṁ mṛṣā bhavet. Ha az ember imádni akar valakit, imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s akkor nem lesz eredménytelen az imádata. Svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt: az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatára irányuló legjelentéktelenebb törekvés is örök kincset jelent. Ezért ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam javasolja: tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ hareḥ. Az embernek el kell kezdenie Hari lótuszlábának imádatát még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy felhagy úgynevezett kötelességével, amely a miatt a test miatt hárul rá, melyet elfogadott. A test alapján végzett imádat ideiglenes, és nem hoz semmilyen maradandó gyümölcsöt, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádata azonban felmérhetetlen áldással jár.