HU/SB 8.3.1
1. VERS
- śrī-bādarāyaṇir uvāca
- evaṁ vyavasito buddhyā
- samādhāya mano hṛdi
- jajāpa paramaṁ jāpyaṁ
- prāg-janmany anuśikṣitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-bādarāyaṇiḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; evam—így; vyavasitaḥ—rögzített; buddhyā—az értelemmel; samādhāya—a koncentrálás érdekében; manaḥ—az elme; hṛdi—a tudatban vagy a szívben; jajāpa—énekelte; paramam—egy legfelsőbb; jāpyam—mantra, amit a nagy bhaktáktól tanult; prāk-janmani—előző életében; anuśikṣitam—gyakorolta.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Az elefántok királya, Gajendra ezután tökéletes értelmével elméjét a szívére összpontosította, s elmondott egy mantrát, melyet előző életében tanult, amikor Indradyumna volt, s amelyre Kṛṣṇa kegyéből még mindig emlékezett.
MAGYARÁZAT
Erről az emlékezésről a Bhagavad-gītā (BG 6.43-44) a következőképpen ír:
- tatra taṁ buddhi-saṁyogaṁ
- labhate paurva-dehikam
- yatate ca tato bhūyaḥ
- saṁsiddhau kuru-nandana
- pūrvābhyāsena tenaiva
- hriyate hy avaśo ’pi saḥ
Ezek a versek biztosítanak bennünket arról, hogy ha valaki odaadó szolgálatot végez, ám elbukik, akkor nem süllyed alacsonyabb szintre, hanem olyan helyzetbe kerül, hogy idővel emlékezni fog az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Ahogyan a későbbiekben megtudjuk, Gajendra valaha Indradyumna király volt, aki következő életében az elefántok királya lett. Gajendra most veszélyben forgott, és annak ellenére, hogy teste nem emberi test volt, visszaemlékezett arra a stotrára, melyet előző életében énekelt. Yatate ca tato bhūyaḥ saṁsiddhau kuru-nandana. Kṛṣṇa annak érdekében, hogy elérhessük a tökéletességet, megadja a lehetőséget, hogy újra emlékezzünk Rá. Ezt bizonyítja ez a vers, mert noha az elefántok királya, Gajendra veszélyben forgott, ez egy lehetőség volt számára, hogy visszaemlékezzen korábbi odaadó cselekedeteire, s hogy így az Istenség Legfelsőbb Személyisége azonnal megmenthesse.
Nagyon fontos tehát, hogy minden Kṛṣṇa-tudatú bhakta gyakoroljon valamilyen mantrát. A Hare Kṛṣṇa mantrát — ami a mahā-mantra, azaz a nagy mantra — mindenképpen vibrálnunk kell, de ezenkívül énekelnünk kell a cintāmaṇi-prakara-sadmasu mantrát vagy a Nṛsiṁha stotrát is (ito nṛsiṁhaḥ parato nṛsiṁho yato yato yāmi tato nṛsiṁhaḥ). Minden bhaktának gyakorolnia kell, hogy képes legyen valamilyen mantrát tökéletesen vibrálni még akkor is, ha ebben az életében nem ért el tökéletességet a lelki tudatban, mert így következő életében nem fogja majd elfelejteni a Kṛṣṇa-tudatot, még akkor sem, ha állat lesz. Természetesen igyekeznie kell tökéletesíteni a Kṛṣṇa-tudatát ebben az életében, mert csupán amiatt, hogy megérti Kṛṣṇát és tanításait, teste elhagyása után hazatérhet, vissza Istenhez. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlása sohasem hiábavaló, még akkor sem, ha valaki visszaesik. Ajāmila például gyermekként apja utasítására Nārāyaṇa nevét énekelte, azonban később, ifjúkorában elbukott, és részeges, nőcsábász gazember, rabló és tolvaj lett belőle. Amiatt azonban, hogy fiát szólítva — akit Nārāyaṇának nevezett el — Nārāyaṇa nevét énekelte, fejlődött, annak ellenére, hogy bűnt bűn után követett el. Semmilyen körülmények között se felejtsük el tehát énekelni a Hare Kṛṣṇa mantrát! Ez segít majd nekünk a legnagyobb veszedelemben is, ahogyan azt Gajendra életében láthatjuk.