HU/SB 8.5.31
31. VERS
- ime vayaṁ yat-priyayaiva tanvā
- sattvena sṛṣṭā bahir-antar-āviḥ
- gatiṁ na sūkṣmām ṛṣayaś ca vidmahe
- kuto ’surādyā itara-pradhānāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ime—ezek; vayam—mi (a félistenek); yat—akinek; priyayā—nagyon közelinek és kedvesnek tűnik; eva—bizonyára; tanvā—az anyagi test; sattvena—a jóság kötőereje által; sṛṣṭāḥ—teremtett; bahiḥ-antaḥ-āviḥ—bár teljesen tudatos, belül és kívül egyaránt; gatim—végső cél; na—nem; sūkṣmām—nagyon finom; ṛṣayaḥ—nagy szentek; ca—szintén; vidmahe—megértik; kutaḥ—hogyan; asura-ādyāḥ—a démonok és ateisták; itara—akik azonosságukat tekintve jelentéktelenek; pradhānāḥ—noha saját közösségeik vezetői.
FORDÍTÁS
A mi testünket sattva-guṇa alkotja, ezért mi, félistenek, kívül és belül egyaránt a jóságban létezünk. A szentek is mind hasonló helyzetben vannak. De ha még mi sem érthetjük meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor mit mondhatnánk azokról, akik testük felépítése alapján rendkívül jelentéktelenek, mert a szenvedély és tudatlanság kötőerőiben élnek? Hogyan tudnák ők megérteni az Urat? Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat Neki!
MAGYARÁZAT
Az ateisták és a démonok nem érthetik meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, annak ellenére, hogy Ő mindenkiben jelen van. Számukra az Úr végül a halál képében jelenik meg, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 10.34) is megerősíti (mṛtyuḥ sarva-haraś cāham). Az ateisták azt hiszik, hogy függetlenek, s ezért nem törődnek az Úr felsőbbrendű hatalmával, az Úr azonban bizonyságot tesz felsőbbrendű hatalmáról, amikor a halál formájában legyőzi őket. A halál pillanatában ezeknek az embereknek az igyekezete, hogy úgynevezett tudományos ismereteiket és filozófiai kitalációikat arra használják, hogy megtagadják az Úr felsőbbrendűségét, hiábavalónak bizonyul. Hiraṇyakaśipu például az emberek ateista rétegének hatalmas képviselője volt. Mindig tagadta Isten létét, és így saját fia ellen fordult. Ateista elveitől mindenki rettegett. Amikor azonban az Úr Nṛsiṁhadeva megjelent, hogy megölje őt, ezek az ateista elvek nem tudták megmenteni. Az Úr Nṛsiṁhadeva végzett Hiraṇyakaśipuval, és elvette minden erejét, hatalmát és büszkeségét. Az ateisták azonban nem értik meg, hogy minden, amit létrehoznak, megsemmisül. A Felsőlélek jelen van bennük, de mivel a szenvedély és a tudatlanság kötőerői uralkodnak felettük, nem fogják fel az Úr felsőbbrendűségét. Még a félistenek, a bhakták — akik transzcendentális helyzetben vannak vagy a jóság szintjén állnak — sincsenek teljesen tisztában az Úr tulajdonságaival és helyzetével. Hogyan érthetnék hát meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a démonok és az ateisták? Számukra ez lehetetlen. A félistenek ezért, akiknek élén az Úr Brahmā állt, tiszteletteljes hódolatukat ajánlották az Úrnak, hogy megérthessék Őt.