HU/SB 8.5.48
48. VERS
- nāvamaḥ karma-kalpo ’pi
- viphalāyeśvarārpitaḥ
- kalpate puruṣasyaiva
- sa hy ātmā dayito hitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; avamaḥ—nagyon parányi, vagyis jelentéktelen; karma—cselekedetek; kalpaḥ—helyesen végrehajtott; api—még; viphalāya—hiábavaló lesz; īśvara-arpitaḥ—mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajánlották; kalpate—így elfogadva; puruṣasya—minden személynek; eva—valójában; saḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; hi—kétségtelenül; ātmā—a Felsőlélek, a legfelsőbb atya; dayitaḥ—rendkívül kedves; hitaḥ—áldásos.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ajánlott tettek legyenek akármilyen jelentéktelenek, sohasem hiábavalóak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb atya, ezért mi sem természetesebb, mint hogy nagyon kedves, és mindig kész az élőlények áldására cselekedni.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 2.40) az Úr azt mondja: svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt, ez a dharma, az odaadó szolgálat olyan fontos, hogy még ha csupán nagyon parányi, szinte elhanyagolható mértékben végezzük, akkor is elérjük vele a legmagasabb rendű eredményt. Sok példa van arra a világ történelmében, amikor az Úrnak végzett legjelentéktelenebb szolgálat is megmentett egy élőlényt a legnagyobb veszedelemtől. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Ajāmilát is megvédte a legnagyobb veszélytől, attól, hogy a pokolba kerüljön. Pusztán azért menekült meg, mert halála pillanatában kimondta Nārāyaṇa nevét. Amikor az Úr szent nevét — „Nārāyaṇa” — kiejtette, nem tudatosan tette. Valójában csak legkisebb fiát szólította, akit Nārāyaṇának hívtak. Az Úr Nārāyaṇa azonban komolyan vette ezt, és így Ajāmila elnyerte az ante nārāyaṇa-smṛtiḥ (SB 2.1.6) eredményét, annak az eredményét, hogy a halál pillanatában Nārāyaṇára emlékezett. Aki az élete végén valahogyan Nārāyaṇa, Kṛṣṇa vagy Rāma szent nevére gondol, azonnal transzcendentális eredményben részesülhet: hazatérhet, vissza Istenhez.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valójában szeretetünk egyetlen tárgya. Amíg az anyagi világban vagyunk, számtalan beteljesülésre váró vágyunk van, ám ha kapcsolatba kerülünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, nyomban tökéletessé és teljesen elégedetté válunk, ahogyan egy gyermek is teljesen elégedett, ha az anyja az ölébe veszi. Dhruva Mahārāja az erdőbe vonult, hogy az önsanyargatással és a vezeklésekkel anyagi eredményekre tegyen szert, amikor azonban valóban megpillantotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, így szólt: „Nem kívánok semmilyen anyagi áldást. Tökéletesen elégedett vagyok.” Ha valaki anyagi hasznot akar húzni az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatából, ezt nagyon könnyen, kemény munka nélkül is elérheti. A śāstra ezért a következőt javasolja:
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
„Akár mindenre vágyik valaki, akár nincsenek vágyai, akár az Úr létébe kíván olvadni, csak akkor nevezhető valóban okosnak, ha transzcendentális odaadó szolgálatával az Úr Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja.” (SB 2.3.10) Még ha valakinek anyagi vágyai vannak, akkor is kétségtelenül megkaphat mindent, amit csak akar, ha az Urat szolgálja.