HU/SB 8.8.14
14. VERS
- tato ’bhiṣiṣicur devīṁ
- śriyaṁ padma-karāṁ satīm
- digibhāḥ pūrṇa-kalaśaiḥ
- sūkta-vākyair dvijeritaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; abhiṣiṣicuḥ—nagyon áldásos vizet öntöttek a testére; devīm—a szerencse istennője; śriyam—nagyon gyönyörű; padma-karām—egy lótusszal a kezében; satīm—ő, aki a legerényesebb, mert nem ismer senkit az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül; digibhāḥ—a nagy elefántok; pūrṇa-kalaśaiḥ—színültig töltött vizeskorsókkal; sūkta-vākyaiḥ—védikus mantrákkal; dvi-ja—a brāhmaṇák; īritaiḥ—énekeltek.
FORDÍTÁS
Ezután a hatalmas elefántok minden irányból a Gangesz vizével színültig megtöltött óriási vizeskorsókat hoztak, s mialatt a bölcs brāhmaṇák védikus mantrákat énekeltek, megfürdették a szerencse istennőjét. A szerencse istennője a fürdetés közben is megőrizte eredeti méltóságát: kezében lótuszvirágot tartott, és rendkívül gyönyörű volt. Ő a leghűségesebb, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül senkit nem ismer.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a szerencse istennőjét, Lakṣmīt śriyamnak nevezi, ami azt jelenti, hogy rendelkezik a hat kinccsel: vagyonnal, erővel, hatalommal, szépséggel, tudással és lemondással. Ezeket a kincseket a szerencse istennőjétől kaphatjuk meg. Lakṣmīt itt devīnek, istennőnek szólítják, mert a Vaikuṇṭhán ő ad meg minden gazdagságot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének és bhaktáinak, akik így élvezik a természetes életet a Vaikuṇṭha bolygókon. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedett hitvesével, a szerencse istennőjével, aki lótuszvirágot tart a kezében. Lakṣmī anyát ez a vers satīnak, a legszemérmesebbnek is nevezi, mert egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyiségére figyel, senki másra.