HU/SB 8.8.21


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

dharmaḥ kvacit tatra na bhūta-sauhṛdaṁ
tyāgaḥ kvacit tatra na mukti-kāraṇam
vīryaṁ na puṁso ’sty aja-vega-niṣkṛtaṁ
na hi dvitīyo guṇa-saṅga-varjitaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dharmaḥ—vallás; kvacit—rendelkezhet teljes tudással; tatra—ott; na—nem; bhūta-sauhṛdam—barátság más élőlényekkel; tyāgaḥ—lemondás; kvacit—rendelkezhet vele; tatra—ott; na—nem; mukti-kāraṇam—a felszabadulás oka; vīryam—erő; na—nem; puṁsaḥ—bárkié; asti—lehet; aja-vega-niṣkṛtam—nincs menekvés az idő hatalma elől; na—sem; hi—valójában; dvitīyaḥ—a második; guṇa-saṅga-varjitaḥ—teljesen mentes a természet kötőerőinek szennyeződésétől.


FORDÍTÁS

Lehet, hogy valaki teljes tudással rendelkezik a vallásról, és mégsem kegyes minden élőlénnyel szemben. Legyen valaki ember vagy félisten, lehet lemondott, de nem ez a felszabadulás oka. Lehet, hogy valakinek nagy hatalom van a kezében, mégsem tudja útját állni az örök idő hatalmának. Lehet, hogy valaki más lemondott minden ragaszkodásról, ami az anyagi világhoz köti, mégsem hasonlíthatjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Senki sem mentes tökéletesen a természet anyagi kötőerőinek befolyásától.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a dharmaḥ kvacit tatra na bhūta-sauhṛdam kijelentés nagyon fontos. Magunk is láthatjuk, hogy számtalan hindu, muzulmán, keresztény, buddhista és sokan a más vallások hívei közül nagyon szépen betartják vallásos elveiket, de nem bánnak egyenlően minden élőlénnyel, sőt annak ellenére, hogy nagyon vallásosnak tekintik magukat, szerencsétlen állatokat gyilkolnak le. Az ilyen vallásnak nincsen értelme. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.8) kijelenti:

dharmaḥ svanuṣṭhitaḥ puṁsāṁ
viṣvaksena-kathāsu yaḥ
notpādayed yadi ratiṁ
śrama eva hi kevalam

Lehet, hogy valaki megfelelően követi saját vallásának elveit, de ha nem hajlik arra, hogy szeresse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, a vallásos elvek követésével pusztán az idejét vesztegeti. Fel kell ébresztenünk szeretetünket Vāsudeva iránt (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19)). A bhakta jellemzője az, hogy mindenkinek a barátja (suhṛdaṁ sarva-bhūtānām (BG 5.29)). Egy bhakta sohasem hagyja, hogy a vallás nevében valaki megöljön egy szerencsétlen állatot. Ez a különbség egy felületesen vallásos ember és az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája között.

Láthatjuk, hogy a történelem során számtalan kiváló hős akadt, de a halál kegyetlen kezét ők sem kerülhették el. Még a legnagyobb hős számára sincs menekvés az Istenség Legfelsőbb Személyisége uralkodó ereje elől, amikor Kṛṣṇa a halál képében megérkezik. Ezt Maga Kṛṣṇa (BG 10.34) mondja: mṛtyuḥ sarva-haraś cāham. Halálként megjelenve az Úr elveszi a hős úgynevezett erejét. Még Hiraṇyakaśipu sem tudott megmenekülni, amikor Nṛsiṁhadeva megjelent előtte a halál formájában. Az ember anyagi ereje semmi az Istenség Legfelsőbb Személyisége erejéhez képest.