HU/SB 9.1.8
8. VERS
- parāvareṣāṁ bhūtānām
- ātmā yaḥ puruṣaḥ paraḥ
- sa evāsīd idaṁ viśvaṁ
- kalpānte ’nyan na kiñcana
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
para-avareṣām—minden élőlénynek, a magasabb és alacsonyabb rendű létformákban egyaránt; bhūtānām—azoknak, akik anyagi testbe kerültek (a feltételekhez kötött lelkeknek); ātmā—a Felsőlelke; yaḥ—aki; puruṣaḥ—a Legfelsőbb Személy; paraḥ—transzcendentális; saḥ—Ő; eva—valójában; āsīt—létezett; idam—ez; viśvam—univerzum; kalpa-ante—a korszak végén; anyat—bármi más; na—nem; kiñcana—semmi más.
FORDÍTÁS
A transzcendentális Legfelsőbb Személy, a magasabb és alacsonyabb rendű fajokban élő valamennyi élőlény Felsőlelke már a korszak végén is létezett, amikor Rajta kívül semmi sem volt, még ez a megnyilvánult világegyetem sem.
MAGYARÁZAT
Śukadeva Gosvāmī arra a helyes álláspontra helyezkedik, amelyből leírást adhat Manu dinasztiájáról, s így először azt mondja el, hogy amikor az egész világot elárasztja az özönvíz, egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége létezik, semmi más. Śukadeva Gosvāmī most azt beszéli majd el, hogyan teremti meg az Úr a többi dolgot sorra egymás után.