HU/SB 9.10.10
10. VERS
- sītā-kathā-śravaṇa-dīpita-hṛc-chayena
- sṛṣṭaṁ vilokya nṛpate daśa-kandhareṇa
- jaghne ’dbhutaiṇa-vapuṣāśramato ’pakṛṣṭo
- mārīcam āśu viśikhena yathā kam ugraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sītā-kathā—Sītādevīről szóló témák; śravaṇa—hallatán; dīpita—felizgatta; hṛt-śayena—kéjes vágyak Rāvaṇa elméjében; sṛṣṭam—teremtett; vilokya—azt látva; nṛpate—ó, Parīkṣit király; daśa-kandhareṇa—Rāvaṇa által, akinek tíz feje volt; jaghne—az Úr megölte; adbhuta-eṇa-vapuṣā—egy aranyszarvassal; āśramataḥ—hajlékától; apakṛṣṭaḥ—messzire csalva; mārīcam—Mārīca démont, aki egy aranyszarvas formáját öltötte magára; āśu—azonnal; viśikhena—egy hegyes nyíllal; yathā—mint; kam—Dakṣa; ugraḥ—az Úr Śiva.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit király! Amikor Rāvaṇa, akinek tíz feje volt a vállán, hallott Sītā gyönyörű és vonzó külsejéről, elméjét kéjes vágyak izgatták fel, s elindult, hogy elrabolja őt. Hogy elcsalja az Úr Rāmacandrát āśramája közeléből, Rāvaṇa odaküldte Mārīcát egy arany szarvas alakjában. Amikor az Úr Rāmacandra megpillantotta a gyönyörű szarvast, elhagyta hajlékát, s az állat nyomába eredt, végül pedig megölte hegyes nyilával, ahogy az Úr Śiva ölte meg Dakṣát.