HU/SB 9.10.29
29. VERS
- śrī-śuka uvāca
- svānāṁ vibhīṣaṇaś cakre
- kosalendrānumoditaḥ
- pitṛ-medha-vidhānena
- yad uktaṁ sāmparāyikam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; svānām—saját családtagjai; vibhīṣaṇaḥ—Vibhīṣaṇa, Rāvaṇa fivére és az Úr Rāmacandra bhaktája; cakre—végrehajtotta; kosala-indra-anumoditaḥ—Kosala királya, az Úr Rāmacandra jóváhagyásával; pitṛ-medha-vidhānena—a temetési szertartással, melyet a fiúgyermek végez el apjának vagy valamely más rokonának a halála után; yat uktam—amit előírtak; sāmparāyikam—azokat a kötelességeket, amelyeket egy ember halála után kell elvégezni, hogy megmeneküljön a pokolba vezető úttól.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Úr Rāmacandra, Kosala királya elismerte Vibhīṣaṇát, Rāvaṇa jámbor fivérét és az Úr Rāmacandra bhaktáját, aki aztán elvégezte rokonai temetési szertartását, hogy megmentse őket a pokolba vezető úttól.
MAGYARÁZAT
Teste elhagyása után az ember egy másik testbe kerül, de néha — ha valaki túlságosan bűnös — nem mehet másik testbe, hanem szellem lesz belőle. Ahhoz, hogy egy beteg embert megmentsünk a szellemléttől, el kell végeznünk számára a temetési szertartást — a śrāddha szertartást —, a hiteles śāstra előírása szerint. Rāvaṇát az Úr Rāmacandra megölte, és pokoli élet várt rá. Az Úr Rāmacandra tanácsára azonban Vibhīṣaṇa, Rāvaṇa fivére eleget tett mindazoknak a kötelességeknek, amelyeket egy halott számára el kell végezni. Az Úr Rāmacandra tehát még a halála után is kegyes volt Rāvaṇához.