HU/SB 9.13.3
3. VERS
- nimiś calam idaṁ vidvān
- satram ārabhatātmavān
- ṛtvigbhir aparais tāvan
- nāgamad yāvatā guruḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nimiḥ—Nimi Mahārāja; calam—villanásnyi, és bármelyik pillanatban véget érhet; idam—ez (az élet); vidvān—e tény teljes tudatában; satram—az áldozatot; ārabhata—elkezdte; ātmavān—önmegvalósított személy; ṛtvigbhiḥ—papokkal; aparaiḥ—mások, nem Vasiṣṭha; tāvat—mostanáig; na—nem; āgamat—visszatért; yāvatā—oly soká; guruḥ—lelki tanítómestere (Vasiṣṭha).
FORDÍTÁS
Nimi Mahārāja önmegvalósított lélek volt, így ezt az életet csupán egy villanásnak tekintette. Ezért aztán ahelyett, hogy hosszú ideig Vasiṣṭhára várt volna, más papokkal hozzálátott az áldozathoz.
MAGYARÁZAT
Cāṇakya Paṇḍita azt mondja: śarīraṁ kṣaṇa-vidhvāṁsi kalpānta-sthāyino guṇāḥ. „Az anyagi világban az ember élete bármelyik pillanatban véget érhet, de ha valami érdemlegeset tesz, azt a történelem örökre feljegyzi.” Íme egy nagy személyiség, Nimi Mahārāja, aki tisztában volt ezzel a ténnyel. Az emberi életformában az embernek úgy kell végeznie tetteit, hogy végül hazatérjen, vissza Istenhez. Ez az önmegvalósítás.