HU/SB 9.14.32


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


32. VERS

ailo ’pi śayane jāyām
apaśyan vimanā iva
tac-citto vihvalaḥ śocan
babhrāmonmattavan mahīm


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ailaḥ—Purūravā; api—szintén; śayane—az ágyon; jāyām—feleségét; apaśyan—nem látva; vimanāḥ—letört; iva—mint az; tat-cittaḥ—túlságosan ragaszkodva hozzá; vihvalaḥ—zavart elmével; śocan—bánkódott; babhrāma—vándorolt; unmatta-vat—mint egy őrült; mahīm—a Földön.


FORDÍTÁS

Purūravā látta, hogy Urvaśī nem fekszik többé az ágyában, s nagyon elkeseredett. Olyan erősen vonzódott hozzá, hogy teljesen megzavarodott. Bánatában járni kezdte a Földet, akár egy tébolyodott.