HU/SB 9.14.38
38. VERS
- vidhāyālīka-viśrambham
- ajñeṣu tyakta-sauhṛdāḥ
- navaṁ navam abhīpsantyaḥ
- puṁścalyaḥ svaira-vṛttayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vidhāya—kialakítva; alīka—hamis; viśrambham—hűség; ajñeṣu—az ostoba férfiakhoz; tyakta-sauhṛdāḥ—akik lemondtak a jóakarók társaságáról; navam—új; navam—új; abhīpsantyaḥ—vágyva; puṁścalyaḥ—nők, akiket nagyon könnyen elbűvölnek más férfiak; svaira—függetlenül; vṛttayaḥ—hivatásos.
FORDÍTÁS
A nőket nagyon könnyen megrontják a férfiak. A beszennyezett nők ezért elhagyják annak a férfinak a társaságát, aki a jókarójuk, és ostobákkal kötnek hamis barátságot. Valójában mindig újabb és újabb barátokat keresnek.
MAGYARÁZAT
Mivel a nőket könnyű megrontani, a Manu-saṁhitā kimondja, hogy nem lehet őket szabadjára engedni. Egy nőt mindig védelmeznie kell vagy az apjának, vagy a férjének, vagy idősebb fiának. Ha a nők korlátlanul érintkezhetnek a férfiakkal, mint egyenrangú felek — melyeknek manapság tartják magukat —, nem maradnak a megfelelő viselkedés keretei között. Ahogy Urvaśī maga mondta, a nő természete olyan, hogy hamis barátságot köt valakivel, majd újra meg újra másik férfit, másik társat keres, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy feladja egy őszinte jóakaró társaságát.