HU/SB 9.14.49
49. VERS
- purūravasa evāsīt
- trayī tretā-mukhe nṛpa
- agninā prajayā rājā
- lokaṁ gāndharvam eyivān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
purūravasaḥ—Purūravā királytól; eva—így; āsīt—ott volt; trayī—a karma, a jñāna és az upāsanā védikus elvei; tretā-mukhe—a Tretā-yuga elején; nṛpa—ó, Parīkṣit király; agninā—pusztán az áldozati tűz létrehozásával; prajayā—a fia által; rājā—Purūravā király; lokam—a bolygóját; gāndharvam—a gandharváknak; eyivān—elérte.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit Mahārāja! A Tretā-yuga kezdetén Purūravā király egy karma-kāṇḍa áldozatba kezdett. Az áldozati tüzet a fiának tekintette, s így képes volt eljutni a Gandharvalokára, ahová vágyott.
MAGYARÁZAT
A Satya-yugában az Úr Nārāyaṇát meditációval imádták (kṛte yad dhyāyato viṣṇum). Valójában mindenki mindig az Úr Viṣṇun, Nārāyaṇán meditált, és a meditáció folyamatával elértek minden sikert. A következő yugában, a Tretā-yugában a yajñák végzése kezdődött el (tretāyāṁ yajato mukhaiḥ). Ezért mondja ez a vers, hogy trayī tretā-mukhe. A rituális szertartásokat általában gyümölcsöző tetteknek nevezik. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondja, hogy a Tretā-yugában, a Svāyambhuva-manvantara kezdetén hasonló módon nyilvánultak meg a rituális gyümölcsöző cselekedetek Priyavratától és másoktól.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Kilencedik Énekének tizennegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Urvaśī elbűvöli Purūravā királyt”