HU/SB 9.16.9
9. VERS
- ye ’rjunasya sutā rājan
- smarantaḥ sva-pitur vadham
- rāma-vīrya-parābhūtā
- lebhire śarma na kvacit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye—azok, akik; arjunasya—Kārtavīryārjunának; sutāḥ—a fiai; rājan—ó, Parīkṣit Mahārāja; smarantaḥ—mindig emlékezvén; sva-pituḥ vadham—hogy apjukat megölte (Paraśurāma); rāma-vīrya-parābhūtāḥ—az Úr Paraśurāma felsőbbrendű hatalma által legyőzve; lebhire—elérték; śarma—boldogság; na—nem; kvacit—bármikor.
FORDÍTÁS
Kedves Parīkṣit királyom! Kārtavīryārjuna fiai, akiket legyőzött Paraśurāma felsőbbrendű ereje, sohasem voltak boldogok, mert mindig emlékeztek apjuk megölésére.
MAGYARÁZAT
Jamadagni kétségtelenül nagy hatalomra tett szert a lemondásaival, de mivel szegény felesége, Reṇukā elkövetett egy parányi sértést, megparancsolta, hogy öljék meg. Ez kétségtelenül bűnös tett volt, így aztán Kārtavīryārjuna fiai megölték őt, ahogyan majd megtudjuk. Az Úr Paraśurāmát szintén bűn szennyezte, mert megölte Kārtavīryārjunát, ez azonban nem volt túlságosan súlyos sértés. Lehet tehát valaki Kārtavīryārjuna, az Úr Paraśurāma, Jamadagni vagy bárki más, nagyon megfontoltan és bölcsen kell cselekednie, másként el kell szenvednie bűnös tetteinek eredményeit. Ezt a tanítást adja nekünk a védikus irodalom.