HU/SB 9.18.22


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

yad idaṁ kūpa-magnāyā
bhavato darśanaṁ mama
na brāhmaṇo me bhavitā
hasta-grāho mahā-bhuja
kacasya bārhaspatyasya
śāpād yam aśapaṁ purā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat—mivel; idam—ezt; kūpa-magnāyāḥ—a kútba esett; bhavataḥ—tiéd; darśanam—találkozás; mama—velem; na—nem; brāhmaṇaḥ—egy képzett brāhmaṇa; me—enyém; bhavitā—lesz; hasta-grāhaḥ—a férj; mahā-bhuja—ó, hatalmas, erős karú; kacasya—Kacáé; bārhaspatyasya—a bölcs brāhmaṇának és a mennyek papjának, Bṛhaspatinak a fia; śāpāt—az átok miatt; yam—akit; aśapam—megátkoztam; purā—a múltban.


FORDÍTÁS

Azért találkoztam veled, mert beleestem a kútba. Voltaképpen ezt a gondviselés rendezte így. Amikor megátkoztam Kacát, a művelt tudós, Bṛhaspati fiát, ő azt az átkot mondta ki rám, hogy a férjem nem lesz brāhmaṇa. Ezért, ó, erős karú, lehetetlen, hogy egy brāhmaṇához menjek feleségül.


MAGYARÁZAT

Kaca, a mennyek bölcs papjának, Bṛhaspatinak a fia Śukrācārya tanítványa volt, s tőle tanulta annak a tudományát, hogyan lehet életre kelteni egy olyan embert, aki idő előtt halt meg. Ennek a tudománynak, melyet mṛta-sañjīvanīnak neveznek, főként a csatákban vették hasznát. A háborúkban a katonák kétségtelenül idő előtt haltak meg, de ha a katona teste ép maradt, e mṛta-sañjīvanī tudománnyal újra életre lehetett kelteni. Śukrācārya és sokan mások ismerték ezt a tudományt, és Kaca, Bṛhaspati fia Śukrācārya tanítványául szegődött, hogy ő is megtanulja. Devayānī Kacát akarta férjének, de Kaca Śukrācāryára való tekintettel úgy nézett a guru leányára mint tiszteletre méltó feljebbvalójára, s ezért visszautasította őt. Devayānī erre haragjában azzal átkozta meg Kacát, hogy noha megtanulta apjától a mṛta-sañjīvanī tudományt, nem fogja tudni használni. Amikor meghallotta ezt az átkot, Kaca úgy állt bosszút, hogy megátkozta Devayānīt: sohase legyen olyan férje, aki brāhmaṇa. Mivel Devayānīnak tetszett Yayāti, aki kṣatriya volt, megkérte, hogy fogadja el őt hites feleségének. Noha ez egy pratiloma-vivāha volt    —    házasság egy magasabb rangú család leánya és egy alacsonyabb rangú család fia között    —,    Devayānī megmagyarázta, hogy mindezt a gondviselés rendezte így.