HU/SB 9.18.29
29. VERS
- pitrā dattā devayānyai
- śarmiṣṭhā sānugā tadā
- svānāṁ tat saṅkaṭaṁ vīkṣya
- tad-arthasya ca gauravam
- devayānīṁ paryacarat
- strī-sahasreṇa dāsavat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pitrā—az apa által; dattā—adott; devayānyai—Devayānīnak, Śukrācārya leányának; śarmiṣṭhā—Vṛṣaparvā leánya; sa-anugā—barátaival; tadā—akkor; svānām—sajátja; tat—az; saṅkaṭam—veszélyes helyzetet; vīkṣya—látva; tat—tőle; arthasya—a haszonnak; ca—szintén; gauravam—a nagyság; devayānīm—Devayānīnak; paryacarat—szolgálta; strī-sahasreṇa—sok ezer másik leánnyal; dāsa-vat—rabszolgaként cselekedve.
FORDÍTÁS
Vṛṣaparvā bölcsen úgy gondolkodott, hogy Śukrācārya neheztelése bajt hozhat a fejére, elégedettsége viszont anyagi nyereséget eredményez. Így aztán engedelmeskedett Śukrācāryának, és rabszolgaként szolgálta őt. Leányát, Śarmiṣṭhāt Devayānīnak adta, és Śarmiṣṭhā sok ezer másik leánnyal együtt szintén úgy szolgálta Devayānīt, akár egy rabszolga.
MAGYARÁZAT
A Śarmiṣṭhāról és Devayānīról szóló történet elején láttuk, hogy Śarmiṣṭhānak sok barátnője volt. Most ezek a barátnők mind Devayānī cselédei lettek. Amikor egy leány feleségül ment egy kṣatriya királyhoz, az volt a szokás, hogy az összes barátnője vele tartott a férj házába. Amikor például Vasudeva feleségül vette Devakīt, Kṛṣṇa anyját, elvette mind a hat húgát is, és barátnői szintén Devakīval mentek. A király nemcsak a feleségét tartotta el, hanem a feleség sok-sok barátnőjét és szolgálóját is. Néhányan a szolgálóleányok közül teherbe estek és gyermekeknek adtak életet. Az ilyen gyermekeket dāsī-putráknak, a szolgálólányok fiainak hívták, és a király gondoskodott róluk. A nők mindig többen vannak, mint a férfiak, de mivel a nőket egy férfinak kell védelmeznie, a király sok leányt tartott el, akik vagy barátnői, vagy szolgálói voltak a királynőnek. Kṛṣṇa családi életének történetében azt találjuk, hogy tizenhatezer-száznyolc felesége volt. Nem szolgálólányok voltak, hanem királynők, és Kṛṣṇa tizenhatezer-száznyolc formába terjesztette ki Magát, hogy minden egyes felesége számára külön háztartást tartson fenn. Egy közönséges ember számára ez lehetetlen. Ezért bár a királyoknak sok-sok szolgát és feleséget kellett eltartaniuk, nem éltek mindannyian külön háztartásban.