HU/SB 9.18.40


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


40. VERS

śrī-yadur uvāca
notsahe jarasā sthātum
antarā prāptayā tava
aviditvā sukhaṁ grāmyaṁ
vaitṛṣṇyaṁ naiti pūruṣaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-yaduḥ uvāca—Yadu, Yayāti legidősebb fia válaszolt; na utsahe—nem lelkesedem; jarasā—öregkoroddal és betegségeddel; sthātum—maradni; antarā—amíg fiatal; prāptayā—elfogadott; tava—tiéd; aviditvā—tapasztalat nélkül; sukham—boldogságot; grāmyam—anyagi vagy testi; vaitṛṣṇyam—közömbösség az anyagi élvezet iránt; na—nem; eti—eléri; pūruṣaḥ—egy személy.


FORDÍTÁS

Yadu így felelt: Kedves apám! Te már elérted az öregkort, bár voltál fiatal ember is. De én nem fogadom örömmel öregkorodat és tehetetlenségedet, mert ha valakinek nincs része az anyagi boldogság élvezetében, nem juthat el a lemondásig.


MAGYARÁZAT

Az emberi élet végső célja a lemondás az anyagi élvezetről. Ezért a varṇāśrama intézmény rendkívül tudományos. A célja az, hogy lehetőséget nyújtson az embernek arra, hogy hazatérhessen, vissza Istenhez, amire nincs lehetősége mindaddig, amíg teljesen fel nem ad minden kapcsolatot az anyagi világgal. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt mondta: niṣkiñcanasya bhagavad-bhajanonmukhasya, aki haza akar térni, vissza Istenhez, annak niṣkiñcanának kell lennie, azaz mentesnek az anyagi élvezethez való minden vonzalomtól. Brahmaṇy upaśamāśrayam: ha valaki nem mondott le mindenről, nem tud odaadó szolgálatot végezni vagy a Brahmanban maradni. Az odaadó szolgálatot a Brahman síkján lehet végezni. Ezért amíg valaki nem éri el a Brahman-szintet, azaz a lelki szintet, nem tud odaadó szolgálatot végezni; más szóval, aki odaadó szolgálatot végez, az már a Brahman-szinten áll.

māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
bhakti-yogena sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate

„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.” (BG 14.26) Ha valaki tehát eléri az odaadó szolgálatot, akkor kétségtelenül felszabadult. Általában ha valaki nem élvezi az anyagi örömöket, nem képes eljutni a lemondáshoz. A varṇāśrama ezért lehetőséget nyújt a fokozatos felemelkedésre. Yadu, Yayāti Mahārāja fia elmagyarázta, hogy nem tudja feladni fiatalságát, mert arra akarja használni, hogy a jövőben eljusson a lemondott rendig.

Yadu Mahārāja más volt, mint a fivérei. Ahogy a következő vers leírja, turvasuś coditaḥ pitrā druhyuś cānuś ca bhārata  / pratyācakhyur adharmajñāḥ. Yadu Mahārāja öccsei azért nem fogadták el apjuk javaslatát, mert nem voltak teljesen tisztában a dharmával. Nagyon fontos elfogadni olyan utasításokat, amelyek párhuzamban állnak a vallásos elvekkel, különösen az apa utasításait. Ezért amikor Yadu Mahārāja öccsei megtagadták apjuk parancsát, ez kétségtelenül vallástalan tett volt. Amikor azonban Yadu Mahārāja utasította vissza a kérést, az vallásos volt. Ahogy a Tizedik Ének írja, yadoś ca dharma-śīlasya: Yadu Mahārāja teljesen tisztában volt a vallás elveivel. A vallás végső elve az, hogy az Úr odaadó szolgálatát végezzük. Yadu Mahārāja nagyon szeretett volna elmerülni az Úr szolgálatában, de ennek volt egy akadálya: fiatal korában az embernek kétségtelenül vannak anyagi vágyai az anyagi érzékek élvezetére, és ha valaki fiatal korában nem elégíti ki teljesen ezeket a kéjes vágyakat, megeshet, hogy később ez zavarni fogja az Úr szolgálatának végzésében. Mi is láthatjuk, hogy sok sannyāsī, aki nem volt érett arra, hogy a sannyāsa rendbe lépjen, és még nem töltötte be anyagi vágyait, zavarodottsága miatt leesik. Ezért az általános folyamat az, hogy az ember végighalad a gṛhastha és a vānaprastha életen, végül pedig eljut a sannyāsáig, és teljesen átadja magát az Úr szolgálatának. Yadu Mahārāja készen állt elfogadni apja utasítását és elcserélni fiatalkorát az öregkorral, mert bizonyos volt abban, hogy vissza fogja kapni az ifjúságát, amit apjának ad. Mivel azonban ez a csere késleltette volna teljes elmélyedését az odaadó szolgálatban, nem akarta elfogadni apja öregkorát, mert nagyon szeretett volna megszabadulni a zavarodottságtól. Ezenkívül Yadu leszármazottjai között ott volt később az Úr Kṛṣṇa is. Ezért aztán mivel Yadu szerette volna minél hamarabb látni az Úr megjelenését nemzetségében, visszautasította apja kérését. Ez azonban nem volt vallástalan tett, mert Yadu célja az Úr szolgálata volt. Mivel Yadu az Úr hű szolgája volt, az Úr Kṛṣṇa megjelent dinasztiájában. Kuntī imái megerősítik: yadoḥ priyasyānvavāye. Yadu nagyon kedves volt Kṛṣṇának, aki ezért szívesen szállt alá dinasztiájában. Yadu Mahārāját tehát nem szabad adharma-jñának tekinteni, olyan embernek, aki nem ismeri a vallás elveit, ellentétben öccseivel, akiket a következő vers ekként jellemez. Olyan volt ő, mint a négy Sanaka (catuḥ-sana), akik egy magasabb rendű cél érdekében ellenszegültek apjuk, Brahmā parancsának. Mivel a négy Kumāra brahmacārīként teljesen el akart mélyülni az Úr szolgálatában, nem volt vallástalan tett, hogy nem tettek eleget apjuk utasításának.