HU/SB 9.19.14
14. VERS
- na jātu kāmaḥ kāmānām
- upabhogena śāṁyati
- haviṣā kṛṣṇa-vartmeva
- bhūya evābhivardhate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; jātu—bármikor; kāmaḥ—kéjes vágyai; kāmānām—a nagyon kéjes embereknek; upabhogena—a kéjes vágyak élvezetével; śāṁyati—megbékélhet; haviṣā—vajat téve; kṛṣṇa-vartmā—tűz; iva—mint; bhūyaḥ—újra és újra; eva—valójában; abhivardhate—egyre csak növeli.
FORDÍTÁS
Ahogyan a tüzet sem oltja ki, ha vajat öntünk rá, hanem egyre inkább lángra lobbantja, úgy azzal sem érhetünk el sikert, ha örökös élvezettel igyekszünk megszüntetni a kéjes vágyakat. [Valójában az embernek önként le kell mondania az anyagi vágyakról.]
MAGYARÁZAT
Lehet, hogy valakinek elegendő pénze és egyéb lehetősége van arra, hogy elégedetté tegye az érzékeit, mégsem lesz elégedett, mert ha az élvezet útján próbáljuk megszüntetni a kéjes vágyakat, sohasem járhatunk sikerrel. A versben említett példa nagyon helyénvaló. A lobogó tüzet nem lehet kioltani úgy, hogy vajat öntünk rá.