HU/SB 9.20.37


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


37. VERS

taṁ tyaktu-kāmāṁ mamatāṁ
bhartus tyāga-viśaṅkitām
nāma-nirvācanaṁ tasya
ślokam enaṁ surā jaguḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tam—az újszülött gyereket; tyaktu-kāmām—aki megpróbálta elkerülni; mamatām—Mamatānak; bhartuḥ tyāga-viśaṅkitām—nagyon félt, hogy férje elhagyja, mert egy törvénytelen fiút hozott a világra; nāma-nirvācanam—egy névadó szertartást, nāma-karaṇát; tasya—a gyermeknek; ślokam—verset; enam—ezt; surāḥ—félistenek; jaguḥ—kihirdették.


FORDÍTÁS

Mamatā nagyon félt, hogy férje megtagadja majd, amiért egy törvénytelen gyermeket hozott a világra, ezért azon gondolkodott, hogy elhagyja a gyermeket. Ekkor azonban a félistenek azzal oldották meg a kérdést, hogy kimondták a gyermek nevét.


MAGYARÁZAT

A védikus szentírás szerint a gyermek születésekor elvégzik a jāta-karma és a nāma-karaṇa szertartásokat, amelyek során a bölcs brāhmaṇák közvetlenül a gyermek világra jötte után az asztrológiai számítások alapján készítenek egy horoszkópot. De a gyermeket, akit Mamatā hozott a világra, Bṛhaspati vallástalanul nemzette, mert bár Mamatā Utathya hitvese volt, Bṛhaspati erőszakkal teherbe ejtette. Bṛhaspati emiatt bhartā lett. A védikus kultúra szerint a feleség a férj tulajdona, és a tiltott szexualitásból született fiúgyermeket dvājának nevezik. A hindu társadalomban ma is közismert és általánosan használt szó az ilyen fiúgyermek megnevezésére a doglā, mely egy olyan fiúra utal, akit nem az anya férje nemzett. Ilyen helyzetben nehéz a gyermeknek a megfelelő szabályozó elvek szerint adni nevet. Mamatā ezért aggódott, de a félistenek az éppen rá illő Bharadvāja nevet adták a gyermeknek, ami arra utalt, hogy a törvénytelenül született gyermekről Mamatānak és Bṛhaspatinak együtt kell gondoskodnia.