HU/SB 9.21.36
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
36. VERS
- tad dṛṣṭvā kṛpayāgṛhṇāc
- chāntanur mṛgayāṁ caran
- kṛpaḥ kumāraḥ kanyā ca
- droṇa-patny abhavat kṛpī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—ezeket az ikreket, a leányt és a fiút; dṛṣṭvā—látva; kṛpayā—könyörületességből; agṛhṇāt—vitte; śāntanuḥ—Śāntanu király; mṛgayām—miközben vadászott az erdőben; caran—arra vándorolt; kṛpaḥ—Kṛpa; kumāraḥ—a fiúgyermek; kanyā—a leánygyermek; ca—szintén; droṇa-patnī—Droṇācārya felesége; abhavat—vált; kṛpī—Kṛpī nevű.
FORDÍTÁS
Amikor egyszer Śāntanu Mahārāja az erdőben vadászott, megpillantotta az ott fekvő kisfiút és kislányt, és együttérzően otthonába vitte őket. A fiúgyermeket ezért Kṛpānak, a leányt pedig Kṛpīnek nevezték el. Kṛpī később Droṇācārya felesége lett.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Kilencedik Énekének huszonegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Bharata nemzetsége”