HU/SB 9.4.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

ārirādhayiṣuḥ kṛṣṇaṁ
mahiṣyā tulya-śīlayā
yuktaḥ sāṁvatsaraṁ vīro
dadhāra dvādaśī-vratam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ārirādhayiṣuḥ—arra vágyva, hogy imádja; kṛṣṇam—a Legfelsőbb Urat, Kṛṣṇát; mahiṣyā—a királynővel; tulya-śīlayā—aki ugyanolyan képzett volt, mint Ambarīṣa Mahārāja; yuktaḥ—együtt; sāṁvatsaram—egy évig; vīraḥ—a király; dadhāra—elfogadta; dvādaśī-vratam—az Ekādaśī és Dvādaśī betartására vonatkozó fogadalmat.


FORDÍTÁS

Ambarīṣa Mahārāja feleségével, a királynővel együtt    —    aki ugyanolyan kiváló volt, mint ő    —    egy esztendőn át követte az Ekādaśī és Dvādaśī betartására vonatkozó fogadalmat, hogy ezzel az Úr Kṛṣṇát imádja.


MAGYARÁZAT

Az Ekādaśī-vrata és a Dvādaśī-vrata betartása arra szolgál, hogy elégedetté tegyük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Azoknak, akik szeretnének fejlődni a Kṛṣṇa-tudatban, rendszeresen be kell tartaniuk az Ekādaśī-vratát. Ambarīṣa Mahārāja felesége, a királynő ugyanolyan kiváló volt, mint a király, ezért volt lehetséges Ambarīṣa Mahārāja számára, hogy életét a családi ügyeknek szentelje. Ezzel kapcsolatban a tulya-śīlayā szó nagyon fontos. Ha a feleség nem ugyanolyan képzett, mint a férj, a családi élet rendkívül nehéz. Cāṇakya Paṇḍita azt tanácsolja, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, az azonnal mondjon le a családi életről, és legyen vānaprastha vagy sannyāsī:

mātā yasya gṛhe nāsti
bhāryā cāpriya-vādinī
araṇyaṁ tena gantavyaṁ
yathāraṇyaṁ tathā gṛham

Akit otthonában nem vár egy anya, és akinek a felesége nem ért vele egyet, az nyomban vonuljon az erdőbe. Az emberi élet egyetlen célja a lelki fejlődés, ezért a feleségnek segítenie kell ebben a törekvésben. Máskülönben nincs szükség a családi életre.