HU/SB 4.28.1

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Purañjana nőként születik meg

SB 4.27.30 - SB 4.28.2

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

1. VERS

nārada-uvāca

sainikā bhaya-nāmno ye

barhiṣman diṣṭa-kāriṇaḥ

prajvāra-kāla-kanyābhyāṁ

vicerur avanīm imām

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nāradaḥ uvāca—Nārada, a nagy bölcs folytatta szavait; sainikāḥ—a katonák; bhaya-nāmnaḥ—Bhayānak (a Félelemnek); ye—mindannyian, akik; barhiṣman—ó, Prācīnabarhiṣat király; diṣṭa-kāriṇaḥ—a halál parancsvégrehajtói; prajvāra—Prajvārával; kāla-kanyābhyām—és Kālakanyāval; viceruḥ—utaztak; avanīm—a Földön; imām—ez.

FORDÍTÁS

Nārada, a nagy bölcs így folytatta: „Kedves Prācīnabarhiṣat királyom! A yavanák királya, akinek a neve maga a félelem, valamint Prajvāra, Kālakanyā és a katonák útnak indultak, hogy bejárják a világot.”

MAGYARÁZAT

Az életnek a halált közvetlenül megelőző szakasza kétségtelenül nagyon veszélyes, mert ilyenkor általában az öregség gyengesége és számtalan betegség támad az emberre. A testet megtámadó betegségeket a vers katonákhoz hasonlítja. Ezek azonban nem közönséges katonák, mert a yavanák királya vezeti őket, ő a tábornokuk. A diṣṭa-kāriṇaḥ szó jelzi, hogy ő a parancsnokuk. Fiatalkorában az ember nem törődik az öregséggel, csupán legnagyobb elégedettségére a nemi életet élvezi, nem is sejtve, hogy élete végén ez különféle betegségeket fog előidézni, amelyek olyannyira zavarják majd a testét, hogy azonnali halálért fog imádkozni. Minél inkább élvezi valaki a nemi életet fiatal korában, annál többet szenved idős korában.

SB 4.27.30 - SB 4.28.2