HU/SB 4.28.24

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Purañjana nőként születik meg

SB 4.28.23 - SB 4.28.25

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

24. VERS

purīṁ vihāyopagata

uparuddho bhujaṅgamaḥ

yadā tam evānu purī

viśīrṇā prakṛtiṁ gatā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

purīm—a város; vihāya—feladta; upagataḥ—kiment; uparuddhaḥ—elfogták; bhujaṅgamaḥ—a kígyó; yadā—amikor; tam—őt; eva—bizonyára; anu—utána; purī—a város; viśīrṇā—szétszóródott; prakṛtim—anyaggá; gatā—vált.

FORDÍTÁS

A kígyó, akit Yavana-rāja katonái már foglyul ejtettek, s már nem volt a városban, a többiekkel együtt követni kezdte a gazdáját. Amint mindannyian elhagyták a várost, az azonnal összeomlott és porrá lett.

MAGYARÁZAT

Amikor az élőlény fogságba kerül, követői    —    az életlevegő, az érzékek és az érzéktárgyak    —    azonnal elhagyják az anyaghalmazt, a testet. Amikor az élőlény és társai távoznak, a test többé nem működik, hanem az alapvető anyagi elemekké változik: földdé, vízzé, tűzzé, levegővé és éterré. Amikor egy várost, melyet megtámad az ellenség, elhagynak a lakói, az ellenség azonnal elfoglalja, és az egészet porrá bombázza. Amikor azt mondjuk: „Porból lettél, porrá leszel”, a testről beszélünk. Amikor egy városra ellenség támad és bombázni kezd, a lakosok általában elmennek, s a város megszűnik létezni.

Aki javítani akar egy város helyzetén, ám nem törődik polgáraival vagy lakóival, az ostoba. Ugyanígy az az élőlény, aki nem ismeri kellőképpen a lelki tudományt, csak a külső testtel törődik, mert nem tudja, hogy a testben a lélek a legfontosabb tényező. Amikor az élőlény fejlett lelki tudással rendelkezik, a szellemi lélek megmenekül az örök vándorlástól. A Bhāgavatam azokat, akik ragaszkodnak a testükhöz, teheneknek és szamaraknak tartja (sa eva go-kharaḥ). A tehén rendkívül ártatlan állat, a szamár pedig teherhordásra alkalmas. Aki testi felfogásban dolgozik, az úgy robotol, mint egy szamár, s nem tud arról, mi az érdeke. Az írások ezért azt mondják:

yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke

sva-dhīḥ kalatrādiṣu bhauma ijya-dhīḥ

yat-tīrtha-buddhiḥ salile na karhicij

janeṣv abhijñeṣu sa eva go-kharaḥ

„Azt az emberi lényt, aki ezzel a három elemből álló testtel azonosítja önmagát, aki a test melléktermékeit a rokonainak hiszi, aki a szülőföldjét imádandónak tekinti, és aki csak fürödni megy egy zarándokhelyre ahelyett, hogy ott a transzcendentális tudással rendelkező emberekkel találkozna, olyannak kell tekinteni, mint egy szamarat vagy egy tehenet.” (Bhāg. 10.84.13)

Az az emberi civilizáció, amelyből hiányzik a Kṛṣṇa-tudat, csupán alacsonyrendű állatok civilizációja. Ez a civilizáció néha tanulmányozza a halott testet, és megvizsgálja az agyat vagy a szívet. Ám egyetlen testrész sem fontos, ha nincs jelen a szellemi lélek. A tehenek és szamarak modern civilizációjában a tudósok a halott ember agyában vagy szívében próbálnak értékeket találni.

SB 4.28.23 - SB 4.28.25