HU/SB 4.28.23
23. VERS
- paśuvad yavanair eṣa
- nīyamānaḥ svakaṁ kṣayam
- anvadravann anupathāḥ
- śocanto bhṛśam āturāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
paśu-vat—mint egy állat; yavanaiḥ—a yavanák; eṣaḥ—Purañjanát; nīyamānaḥ—elfogták és elvitték; svakam—saját; kṣayam—lakhelyükre; anvadravan—követte; anupathāḥ—kísérői; śocantaḥ—bánkódva; bhṛśam—nagyon; āturāḥ—szomorúan.
FORDÍTÁS
Amikor a yavanák Purañjana királyt, akár egy állatot, megkötözve a birodalmukba vitték, a király követőin úrrá lett a gyász. Miközben siránkoztak, arra kényszerítették őket, hogy vele menjenek.
MAGYARÁZAT
Amikor Yamarāja és segédei az élőlényt az ítélkezés színhelyére viszik, az élet, az életlevegő és a vágyak, az élőlény követői szintén vele mennek. A Védák megerősítik ezt. Amikor Yamarāja magával viszi, elfogja az élőlényt (tam utkrāmantam), az életlevegő is vele megy (prāṇo ’nūtkrāmati), és amikor az életlevegő távozott (prāṇam anūtkrāmantam), minden érzék (sarve prāṇāḥ) vele tart (anūtkrāmanti). Amikor az élőlény és az életlevegő elmegy, az öt elemből — földből, vízből, levegőből, tűzből és éterből — álló anyaghalmaz marad csak utána. Ezután az élőlény a bíróság elé kerül, s Yamarāja eldönti, milyen testet kap. A modern tudósok nem ismerik ezt a folyamatot. Minden élőlény felelős az életében elkövetett tettekért, s halála után Yamarāja bírósága elé kell állnia, ahol eldöntik, milyen testet ölt legközelebb. Noha a durva anyagi testet elhagyta, az élőlény, vágyai, valamint a múltbeli tetteiből származó visszahatások nem szűnnek meg. Yamarāja az, aki az élőlény múltban elkövetett tettei alapján eldönti, milyen testet kap a következő életében.