HU/SB 4.28.55

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - HUSZONNYOLCADIK FEJEZET: Purañjana nőként születik meg

SB 4.28.54 - SB 4.28.56

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

55. VERS

sa tvaṁ vihāya māṁ bandho

gato grāmya-matir mahīm

vicaran padam adrākṣīḥ

kayācin nirmitaṁ striyā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—az a hattyú; tvam—te magad; vihāya—elhagyva; mām—Engem; bandho—ó, barátom; gataḥ—mentél; grāmya—anyagi; matiḥ—akinek a tudata; mahīm—a földre; vicaran—vándorolva; padam—helyzet; adrākṣīḥ—láttál; kayācit—valaki által; nirmitam—teremtett; striyā—egy nő által.

FORDÍTÁS

Kedves barátom, ugyanúgy a barátod vagyok most is! Miután elhagytál, egyre inkább materialista lettél, s mivel nem láttál, különféle testekben utaztál az anyagi világban, amit valami nő teremtett.

MAGYARÁZAT

Amikor az élőlény elbukik, az anyagi világba kerül, amit az Úr külső energiája teremtett. Ezt a külső energiát a vers „valamilyen nő”-nek nevezi, azaz prakṛtinek. Az anyagi világ anyagi elemekből áll, olyan összetevőkből, amiket a mahat-tattva, a teljes anyagi energia biztosít. A külső energia teremtette anyagi világ a feltételekhez kötött lélek úgynevezett otthonává válik. A feltételekhez kötött lélek különféle hajlékokat, azaz testformákat fogad el az anyagi világban, s aztán ide-oda vándorol, néha a felső, néha pedig az alsó bolygórendszerekben. Néha magasabb rendű létformákban utazik, néha pedig alacsonyabbakban    —    időtlen idők óta itt bolyong ebben az anyagi univerzumban. Ahogy Śrī Caitanya Mahāprabhu mondta:

brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva

guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja

(Cc. Madhya 19.151)

Az élőlény számtalan létformán keresztül vándorol, de szerencse csak akkor éri, amikor ismét találkozik a barátjával, vagy személyesen, vagy a képviselőjén keresztül.

Valójában Kṛṣṇa személyesen tanácsolja minden élőlénynek, hogy térjen haza, vissza Istenhez. Néha a képviselőjét küldi, aki az üzenetét átadva meggyőz minden élőlényt, hogy térjen vissza Hozzá. Sajnos az élőlények olyan nagyon ragaszkodnak az anyagi élvezethez, hogy nem veszik igazán komolyan Kṛṣṇa vagy képviselője utasításait. Erről az anyagi hajlamról a vers úgy tesz említést, mint grāmya-matiḥ (érzékkielégítés). A mahīm szó jelentése „ebben az anyagi világban”. Ebben az anyagi világban az élőlények mind vonzódnak az érzékkielégítéshez, ezért különféle testeket kapnak, és mindannyian szenvednek az anyagi lét gyötrelmeitől.

SB 4.28.54 - SB 4.28.56