HU/SB 6.1.56-57

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - ELSŐ FEJEZET: Ajāmila életének története

SB 6.1.55 - SB 6.1.58-60

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

56-57. VERSEK

ayaṁ hi śruta-sampannaḥ

śīla-vṛtta-guṇālayaḥ

dhṛta-vrato mṛdur dāntaḥ

satya-vāṅ mantra-vic chuciḥ

gurv-agny-atithi-vṛddhānāṁ

śuśrūṣur anahaṅkṛtaḥ

sarva-bhūta-suhṛt sādhur

mita-vāg anasūyakaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ayam—ez az ember (akit Ajāmilának hívnak); hi—valójában; śruta-sampannaḥ—nagyon művelt volt a védikus tudás terén; śīla—kiváló jellemű; vṛtta—illedelmes; guṇa—és jó tulajdonságok; ālayaḥ—a tárháza; dhṛta-vrataḥ—megingathatatlan a Védák utasításainak végrehajtásában; mṛduḥ—nagyon szelíd; dāntaḥ—teljesen ura az elméjének és az érzékeinek; satya-vāk—mindig igazmondó; mantra-vit—tudja, hogyan kell énekelni a védikus himnuszokat; śuciḥ—mindig nagyon rendes és tiszta; guru—a lelki tanítómester; agni—a tűzisten; atithi—vendégek; vṛddhānām—és a család idősebb tagjait; śuśrūṣuḥ—nagy tisztelettel szolgálta; anahaṅkṛtaḥ—büszkeség vagy áltekintély nélkül; sarva-bhūta-suhṛt—barátságos minden élőlényhez; sādhuḥ—jól viselkedett (senki sem tudott hibát találni jellemében); mita-vāk—nagyon ügyelve arra, hogy ne beszéljen ostobaságot; anasūyakaḥ—nem irigy.

FORDÍTÁS

Ez az Ajāmila nevű brāhmaṇa eleinte minden védikus írást tanulmányozott. Jelleme kifogástalan volt, mindig példásan viselkedett, és minden jó tulajdonságot a magáénak mondhatott. Minden védikus utasítást szilárd eltökéltséggel hajtott végre, s emiatt rendkívüli kedvesség és szelídség jellemezte. Elméjén és érzékein mindig uralkodott, s mindig igazat mondott. Ismerte a védikus mantrák éneklésének módját, és emellett nagyon tiszta volt. Nagyon tisztelte lelki tanítómesterét, a tűzistent, a vendégeket és családja idősebb tagjait, és valóban mentes volt minden áltekintélytől. Becsületes és illedelmes volt, s minden élőlényre jóindulattal tekintett. Sohasem beszélt ostobaságokat, és sohasem volt irigy másokra.

MAGYARÁZAT

Yamarāja szolgái, a yamadūták a valódi jámbor és bűnös életről beszélnek, és elmondják, hogyan bonyolódik bele az élőlény az anyagi világ útvesztőjébe. Ajāmila élettörténetének elbeszélése közben arra is kitérnek, hogy Ajāmila eleinte a védikus írások bölcs tudósa hírében állt. Illemtudó volt, rendes és tiszta, és mindenkivel nagyon kedvesen bánt. Valóban minden jó tulajdonság a birtokában volt, azaz tökéletes brāhmaṇa volt. Egy brāhmaṇának teljesen vallásosnak kell lennie, követnie kell minden szabályozó elvet, és rendelkeznie kell minden jó tulajdonsággal. Ezek a versek a jámbor ember jellemzőit tárják elénk. Śrīla Vīrarāghava Ācārya megjegyzi, hogy a dhṛta-vrata jelentése dhṛtaṁ vrataṁ strī-saṅga-rāhityātmaka-brahmacarya-rūpam. Ajāmila tehát tökéletes brahmacārīként követte a cölibátus szabályait, és emellett nagyon lágyszívű, igazmondó és tiszta volt. Hogy mindezen jó tulajdonságok ellenére hogyan bukhatott el, és miért fenyegette Yamarāja büntetése, azt a következő versek mondják el.

SB 6.1.55 - SB 6.1.58-60