HU/SB 6.5.11

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Prajāpati Dakṣa megátkozza Nārada Munit

SB 6.5.10 - SB 6.5.12

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

11. VERS

bhūḥ kṣetraṁ jīva-saṁjñaṁ yad

anādi nija-bandhanam

adṛṣṭvā tasya nirvāṇaṁ

kim asat-karmabhir bhavet

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhūḥ—a föld; kṣetram—a tettek mezeje; jīva-saṁjñam—a lelki élőlény megjelölése, akit a cselekedetek különféle eredményei kötnek le; yat—ami; anādi—időtlen idők óta létező; nija-bandhanam—saját lekötöttségét okozza; adṛṣṭvā—anélkül, hogy látná; tasya—ennek; nirvāṇam—a megszűnése; kim—mi haszna; asat-karmabhiḥ—ideiglenes gyümölcsöző cselekedetekkel; bhavet—lehet.

FORDÍTÁS

[A Haryaśvák a következőképpen értelmezték Nārada szavait:] A „bhūḥ” [„a föld”] szó a tettek mezejére utal. Az élőlény anyagi teste, ami tettei eredményeképpen jön létre, az élőlény cselekvésének mezeje, és hamis megjelölésekkel ruházza fel őt. Az élőlény időtlen idők óta különféle anyagi testeket kap, amelyek az anyagi világhoz való kötöttségének a gyökerei. Ha valaki ostobán az ideiglenes gyümölcsöző cselekedetekbe merül, és nem törődik e kötelékek elszakításával, mi haszna lesz tetteinek?

MAGYARÁZAT

Nārada Muni a Haryaśváknak, Prajāpati Dakṣa fiainak tíz allegorikus dologról beszélt    —    a királyról, a birodalomról, a folyóról, a házról, a fizikai elemekről és így tovább. Amikor a Haryaśvák elgondolkoztak ezeken, megértették, hogy a testbe zárt élőlény a boldogságot keresi, de nem törődik azzal, hogy megszabaduljon a börtönétől. Ez egy nagyon fontos vers, mert az anyagi világban amiatt, hogy egy sajátos testet kapott, minden élőlény nagyon tevékeny. Az emberek éjt nappallá téve dolgoznak az érzékkielégítésért, s ugyanezt teszik az állatok is, például a disznók és a kutyák. A madarak, a vadállatok és a többi feltételekhez kötött élőlény anélkül hajtja végre különféle tetteit, hogy tudna a testbe zárt lélekről. Ebben az emberi testformában mindenkinek kötelessége oly módon cselekedni, hogy kiszabadulhasson a börtönből. Ha azonban valaki nem követi Nārada vagy a tanítványi láncolaton őt képviselők utasításait, akkor vakon csupán testi cselekedeteket végez a māyā-sukha, a csapongó, tiszavirág-életű boldogság élvezete érdekében. Az ilyen emberek nem tudják, hogyan szabadulhatnak ki anyagi börtönükből. Ṛṣabhadeva ezért azt mondta, hogy az ilyen tettek egyáltalán nem kedvezőek, mert újra és újra olyan testbe zárják a lelket, amelyben el kell szenvednie az anyagi feltételek háromféle gyötrelmét.

A Haryaśvák, Prajāpati Dakṣa fiai azonnal megértették Nārada tanításának jelentését. A mi Kṛṣṇa-tudatos mozgalmunk legfőbb célja ez a felvilágosítás. Igyekszünk felvilágosítani az emberiséget, hogy megértsék, hogy szigorú tapasyát kell végezniük az önmegvalósítás érdekében, valamint azért, hogy megszabaduljanak a születés, a halál, az öregkor és a betegség állandó kötelékeitől, amelyek örökké, minden egyes testben fogva tartanak bennünket. Māyā azonban nagyon erős; nagyon ügyesen tud akadályokat gördíteni e megértés útjába. Ezért fordulhat elő, hogy néhányan, akik eljönnek a Kṛṣṇa-tudatos mozgalomba, újra māyā karmai közé kerülnek, mert nem értik meg e mozgalom fontosságát.

SB 6.5.10 - SB 6.5.12