HU/SB 7.6.10

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - HATODIK FEJEZET: Prahlāda démonikus osztálytársait tanítja

SB 7.6.9 - SB 7.6.11-13

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

10. VERS

ko nv artha-tṛṣṇāṁ visṛjet

prāṇebhyo ’pi ya īpsitaḥ

yaṁ krīṇāty asubhiḥ preṣṭhais

taskaraḥ sevako vaṇik

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kaḥ—ki; nu—valóban; artha-tṛṣṇām—erős vágy a pénzszerzésre; visṛjet—képes feladni; prāṇebhyaḥ—mint az élet; api—valójában; yaḥ—ami; īpsitaḥ—még kívánatosabb; yam—ami; krīṇāti—igyekszik megszerezni; asubhiḥ—saját életével; preṣṭhaiḥ—nagyon kedves; taskaraḥ—egy tolvaj; sevakaḥ—egy hivatásos szolga; vaṇik—egy kereskedő.

FORDÍTÁS

A pénz oly kedves az ember szívének, hogy úgy érzi, édesebb, mint a méz. Ki az hát, aki képes lenne feladni vágyát, hogy pénzt gyűjtsön, különösen ha családos életet él? A tolvajok, a hivatásos szolgák [a katonák] és a kereskedők még az életüket is, ami oly kedves számukra, kockára teszik, hogy pénzhez jussanak.

MAGYARÁZAT

Ez a vers elmondja, hogyan lehet a pénz drágább az életnél. A tolvajok az életüket kockáztatva törnek be egy gazdag ember házába, hogy ellopják a pénzét. Amiatt, hogy más birtokát háborgatják, lelőhetik őket, vagy házőrző kutyák támadhatnak rájuk, ők mégis megpróbálnak betörni. Miért veszélyeztetik az életüket? Csupán hogy egy kevés pénzt szerezzenek. Éppen így amikor a hivatásos katonát besorozzák a hadseregbe, a katona csak a pénz kedvéért fogadja el a szolgálatot, vállalva a veszélyt, hogy elesik a csatatéren. A kereskedők szintén az életüket kockáztatva hajóznak egyik országból a másikba, s merülnek a tenger mélyére, hogy igazgyöngyöket és drágaköveket gyűjtsenek. Bizonyított tény tehát   —    s ezt mindenki elismeri    —,    hogy a pénz édesebb, mint a méz. Pénzért az emberek mindent kockára tesznek, s ez leginkább a gazdag emberekre igaz, akik túlságosan ragaszkodnak a családi élethez. Hajdanán természetesen a felsőbb kasztok tagjai, a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák    —    vagyis a śūdrákon kívül mindenki    —    a guru-kulában nevelkedtek, ahol a brahmacarya és a misztikus yoga gyakorlásával megtanulták, hogyan éljenek lemondásban, érzékeiket megzabolázva. Ezek után családot alapíthattak. Számtalanszor előfordult ezért, hogy egy-egy nagy király vagy uralkodó lemondott a családi életről. Noha rendkívül gazdagok voltak s birodalmak felett uralkodtak, képesek voltak lemondani minden tulajdonukról, mert fiatalkorukban brahmacārīként nevelkedtek. Prahlāda Mahārāja tanácsa ezért nagyon helyénvaló:

kaumāra ācaret prājño

dharmān bhāgavatān iha

durlabhaṁ mānuṣaṁ janma

tad apy adhruvam arthadam

(SB 7.6.1)

„Aki kellőképpen értelmes, annak emberi testét egészen élete kezdetétől    —    azaz kora gyermekkorától    —    arra kell használnia, hogy minden más elfoglaltságról lemondva az odaadó szolgálat tetteit végezze. Emberi testhez nagyon ritkán jut az élőlény, és annak ellenére, hogy ez éppúgy ideiglenes, mint a többi test, fontos, mert emberi testben odaadó szolgálatot végezhetünk. Már a legcsekélyebb őszinte odaadó szolgálat is teljes tökéletességgel ajándékozhatja meg az embert.” Az emberi társadalomnak meg kell fogadnia ezt a tanácsot.

SB 7.6.9 - SB 7.6.11-13