HU/SB 7.8.24

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - NYOLCADIK FEJEZET: Az Úr Nṛsiṁhadeva elpusztítja a démonok fejedelmét

SB 7.8.23 - SB 7.8.25

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

24. VERS

alakṣito ’gnau patitaḥ pataṅgamo

yathā nṛsiṁhaujasi so ’suras tadā

na tad vicitraṁ khalu sattva-dhāmani

sva-tejasā yo nu purāpibat tamaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

alakṣitaḥ—láthatatlan; agnau—a tűzbe; patitaḥ—esett; pataṅgamaḥ—egy rovar; yathā—mint; nṛsiṁha—az Úr Nṛsiṁhadevának; ojasi—a ragyogásában; saḥ—ő; asuraḥ—Hiraṇyakaśipu; tadā—akkor; na—nem; tat—azt; vicitram—csodálatos; khalu—valójában; sattva-dhāmani—az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, aki a tiszta jóságban létezik; sva-tejasā—saját ragyogása által; yaḥ—Ő (az Úr); nu—valójában; purā—korábban; apibat—lenyelte; tamaḥ—a sötétséget az anyagi teremtésben.

FORDÍTÁS

Ahogyan egy parányi rovar, egy jelentéktelen teremtmény esik a tűzbe, s tűnik el a szemünk elől, úgy vált láthatatlanná Hiraṇyakaśipu is, amikor megtámadta az Urat, akiből ragyogó sugárzás áradt. Ez a legkevésbé sem meglepő, hiszen az Úr mindig a tiszta jóságban létezik. Hajdanán, a teremtés idején belépett a sötét univerzumba, és beragyogta azt lelki sugárzásával.

MAGYARÁZAT

Az Úr transzcendentális, és a tiszta jóságban létezik. Az anyagi világot általában a tamo-guṇa, a tudatlanság kötőereje irányítja, de a lelki világ az Úrnak és ragyogásának köszönhetően mentes a sötétség, a szenvedély vagy a szennyezett jóság minden szennyétől. Noha a jóság halvány árnyéka megtalálható az anyagi világban is a brahminikus tulajdonságok formájában, e tulajdonságok a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének erős befolyása miatt nem láthatóak. Mivel azonban az Úr mindig transzcendentális helyzetben van, a szenvedély és tudatlanság anyagi kötőerői nem hatnak Rá. Ahol Ő megjelenik, ott a tudatlanság kötőerejéből származó sötétség nem lehet jelen. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 22.31) így ír:

kṛṣṇa  ——  sūrya-sama, māyā haya andhakāra

yāhāṅ kṛṣṇa, tāhāṅ nāhi māyāra adhikāra

„Isten a fény. A tudatlanság sötétség. Ahol Isten jelen van, ott nem lehet tudatlanság.” Az anyagi világot a sötétség és a lelki életről való tudatlanság jellemzi, de a bhakti-yoga szertefoszlatja ezt a tudatlanságot. Az Úr a Prahlāda Mahārāja által megnyilvánított bhakti-yoga miatt jelent meg, s amint megjelent, mindent a tiszta jóság minősége, azaz a Brahman-ragyogás árasztott el, és megsemmisítette Hiraṇyakaśipu szenvedélyének és tudatlanságának hatását. E mindent elárasztó ragyogásban Hiraṇyakaśipu láthatatlanná vált, azaz befolyása jelentéktelen lett. A śāstra egy példát említ arra vonatkozóan, hogyan semmisül meg az anyagi világ sötétsége. Amikor Brahmā a Garbhodakaśāyī Viṣṇu hasából sarjadt lótuszszárból világra jött, mindent sötétnek látott. Amikor azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége tudásban részesítette, minden megvilágosodott előtte, ahogyan mindent világosság áraszt el, amikor az éjszaka után megjelenik a napfény. A legfontosabb gondolat az, hogy amíg a természet anyagi kötőerőinek hatása alatt állunk, mindig sötétség borít minket. Ez a sötétség nem oszlik el az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a jelenléte nélkül, akit a bhakti-yoga gyakorlásával hívhatunk. A bhakti-yoga egy olyan transzcendentális helyzetet teremt, amelyben nyoma sincs az anyagi szennyeződésnek.

SB 7.8.23 - SB 7.8.25