HU/SB 10.1.39: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 47: | Line 47: | ||
„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” ([[HU/BG 2.13|BG 2.13]]) Egy ember vagy egy állat nem az anyagi test — az anyagi test csupán befedi az élőlényt. A Bhagavad-gītā a testet egy ruhához hasonlítja, és részletesen elmagyarázza, hogyan váltogatja az ember a ruháit sorra egymás után. Ugyanezt a védikus tudományt erősíti meg ez a vers. Az élőlény, a lélek állandóan egyik testből a másikba költözik. A test még a jelenlegi életben is változik: gyermekkorból serdülőkorba, serdülőkorból fiatalkorba, fiatalkorból pedig öregkorba lép. Amikor a test túlságosan öreg ahhoz, hogy tovább folytassa létét, az élőlény ugyanígy elhagyja ezt a testet, és a természet törvényeinek megfelelően automatikusan egy újabb testet kap, gyümölcsöző cselekedetei, vágyai és törekvései szerint. Ezt a folyamatot a természet törvényei irányítják, ezért amíg az élőlény a külső, anyagi energia irányítása alatt áll, a test cseréje automatikusan megy végbe az élőlény gyümölcsöző tetteinek megfelelően. Vasudeva meg akarta értetni Kaṁsával, hogy ha elköveti azt a bűnt, hogy megöl egy nőt, következő életében kétségtelenül egy olyan anyagi testet kap majd, amely még inkább ki van téve az anyagi lét szenvedéseinek. Azt tanácsolta hát neki, hogy ne kövessen el bűnös tetteket. | „Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” ([[HU/BG 2.13|BG 2.13]]) Egy ember vagy egy állat nem az anyagi test — az anyagi test csupán befedi az élőlényt. A Bhagavad-gītā a testet egy ruhához hasonlítja, és részletesen elmagyarázza, hogyan váltogatja az ember a ruháit sorra egymás után. Ugyanezt a védikus tudományt erősíti meg ez a vers. Az élőlény, a lélek állandóan egyik testből a másikba költözik. A test még a jelenlegi életben is változik: gyermekkorból serdülőkorba, serdülőkorból fiatalkorba, fiatalkorból pedig öregkorba lép. Amikor a test túlságosan öreg ahhoz, hogy tovább folytassa létét, az élőlény ugyanígy elhagyja ezt a testet, és a természet törvényeinek megfelelően automatikusan egy újabb testet kap, gyümölcsöző cselekedetei, vágyai és törekvései szerint. Ezt a folyamatot a természet törvényei irányítják, ezért amíg az élőlény a külső, anyagi energia irányítása alatt áll, a test cseréje automatikusan megy végbe az élőlény gyümölcsöző tetteinek megfelelően. Vasudeva meg akarta értetni Kaṁsával, hogy ha elköveti azt a bűnt, hogy megöl egy nőt, következő életében kétségtelenül egy olyan anyagi testet kap majd, amely még inkább ki van téve az anyagi lét szenvedéseinek. Azt tanácsolta hát neki, hogy ne kövessen el bűnös tetteket. | ||
Aki tudatlanságból, a tamo-guṇa hatására bűnt követ el, az alacsonyabb rendű testet kap. ''Kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya sad-asad-yoni-janmasu'' ([[HU/BG 13.22|BG 13.22]]). Ezer és ezer faj létezik. Miért vannak közöttük magasabb és alacsonyabb rendű testek? Ezeket a testeket az élőlény az anyagi természet okozta szennyeződésnek megfelelően kapja. Ha jelenlegi életében valakit a tudatlanság kötőereje és bűnös tettek (duṣkṛtī) szennyeznek be, következő életében a természet törvényei alapján kétségtelenül egy szenvedéssel teli testet kap. A természet törvényei nincsenek alárendelve a feltételekhez kötött lélek szeszélyes vágyainak. Mindig arra kell tehát törekednünk, hogy a sattva-guṇával társuljunk, és ne merüljünk el a rajo-guṇában vagy a tamo-guṇában (rajas-tamo-bhāvāḥ). A kéjes vágyak és a mohóság az élőlényt örökre tudatlanságban tartják, és megakadályozzák, hogy felemelkedjen a sattva-guṇa vagy a śuddha-sattva-guṇa szintjére. Tanácsos tehát az embernek a śuddha-sattva-guṇa, az odaadó szolgálat síkján élnie, mert így az anyagi természet három kötőerejének visszahatásai nem hatnak majd rá. | Aki tudatlanságból, a tamo-guṇa hatására bűnt követ el, az alacsonyabb rendű testet kap. ''Kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya sad-asad-yoni-janmasu'' ([[HU/BG 13.22|BG 13.22]]). Ezer és ezer faj létezik. Miért vannak közöttük magasabb és alacsonyabb rendű testek? Ezeket a testeket az élőlény az anyagi természet okozta szennyeződésnek megfelelően kapja. Ha jelenlegi életében valakit a tudatlanság kötőereje és bűnös tettek (duṣkṛtī) szennyeznek be, következő életében a természet törvényei alapján kétségtelenül egy szenvedéssel teli testet kap. A természet törvényei nincsenek alárendelve a feltételekhez kötött lélek szeszélyes vágyainak. Mindig arra kell tehát törekednünk, hogy a sattva-guṇával társuljunk, és ne merüljünk el a rajo-guṇában vagy a tamo-guṇában (''rajas-tamo-bhāvāḥ'' ([[HU/SB 1.2.19|SB 1.2.19]])). A kéjes vágyak és a mohóság az élőlényt örökre tudatlanságban tartják, és megakadályozzák, hogy felemelkedjen a sattva-guṇa vagy a śuddha-sattva-guṇa szintjére. Tanácsos tehát az embernek a śuddha-sattva-guṇa, az odaadó szolgálat síkján élnie, mert így az anyagi természet három kötőerejének visszahatásai nem hatnak majd rá. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 00:11, 7 September 2020
39. VERS
- dehe pañcatvam āpanne
- dehī karmānugo ’vaśaḥ
- dehāntaram anuprāpya
- prāktanaṁ tyajate vapuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dehe—amikor a test; pañcatvam āpanne—öt elemmé alakul; dehī—a test tulajdonosa, az élőlény; karma-anugaḥ—saját gyümölcsöző cselekedeteinek visszahatásait követve; avaśaḥ—magától, automatikusan; deha-antaram—egy másik testet (amely anyagi elemekből áll); anuprāpya—eredményként kap; prāktanam—az előzőt; tyajate—elhagyja; vapuḥ—test.
FORDÍTÁS
Amikor a jelenlegi test porrá válik, s újra öt elemre — földre, vízre, tűzre, levegőre és éterre — bomlik, a test tulajdonosa, az élőlény gyümölcsöző cselekedeteinek megfelelően automatikusan egy másik anyagi elemekből álló testet kap. Amikor következő testére szert tesz, jelenlegi testét elhagyja.
MAGYARÁZAT
Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā is, amely a lelki megértés kezdetét mutatja be.
- dehino ’smin yathā dehe
- kaumāraṁ yauvanaṁ jarā
- tathā dehāntara-prāptir
- dhīras tatra na muhyati
„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” (BG 2.13) Egy ember vagy egy állat nem az anyagi test — az anyagi test csupán befedi az élőlényt. A Bhagavad-gītā a testet egy ruhához hasonlítja, és részletesen elmagyarázza, hogyan váltogatja az ember a ruháit sorra egymás után. Ugyanezt a védikus tudományt erősíti meg ez a vers. Az élőlény, a lélek állandóan egyik testből a másikba költözik. A test még a jelenlegi életben is változik: gyermekkorból serdülőkorba, serdülőkorból fiatalkorba, fiatalkorból pedig öregkorba lép. Amikor a test túlságosan öreg ahhoz, hogy tovább folytassa létét, az élőlény ugyanígy elhagyja ezt a testet, és a természet törvényeinek megfelelően automatikusan egy újabb testet kap, gyümölcsöző cselekedetei, vágyai és törekvései szerint. Ezt a folyamatot a természet törvényei irányítják, ezért amíg az élőlény a külső, anyagi energia irányítása alatt áll, a test cseréje automatikusan megy végbe az élőlény gyümölcsöző tetteinek megfelelően. Vasudeva meg akarta értetni Kaṁsával, hogy ha elköveti azt a bűnt, hogy megöl egy nőt, következő életében kétségtelenül egy olyan anyagi testet kap majd, amely még inkább ki van téve az anyagi lét szenvedéseinek. Azt tanácsolta hát neki, hogy ne kövessen el bűnös tetteket.
Aki tudatlanságból, a tamo-guṇa hatására bűnt követ el, az alacsonyabb rendű testet kap. Kāraṇaṁ guṇa-saṅgo ’sya sad-asad-yoni-janmasu (BG 13.22). Ezer és ezer faj létezik. Miért vannak közöttük magasabb és alacsonyabb rendű testek? Ezeket a testeket az élőlény az anyagi természet okozta szennyeződésnek megfelelően kapja. Ha jelenlegi életében valakit a tudatlanság kötőereje és bűnös tettek (duṣkṛtī) szennyeznek be, következő életében a természet törvényei alapján kétségtelenül egy szenvedéssel teli testet kap. A természet törvényei nincsenek alárendelve a feltételekhez kötött lélek szeszélyes vágyainak. Mindig arra kell tehát törekednünk, hogy a sattva-guṇával társuljunk, és ne merüljünk el a rajo-guṇában vagy a tamo-guṇában (rajas-tamo-bhāvāḥ (SB 1.2.19)). A kéjes vágyak és a mohóság az élőlényt örökre tudatlanságban tartják, és megakadályozzák, hogy felemelkedjen a sattva-guṇa vagy a śuddha-sattva-guṇa szintjére. Tanácsos tehát az embernek a śuddha-sattva-guṇa, az odaadó szolgálat síkján élnie, mert így az anyagi természet három kötőerejének visszahatásai nem hatnak majd rá.