HU/SB 10.11.37

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Kṛṣṇa gyermekkori kedvtelései

SB 10.11.36 - SB 10.11.38

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

37. VERS

evaṁ vrajaukasāṁ prītiṁ

yacchantau bāla-ceṣṭitaiḥ

kala-vākyaiḥ sva-kālena

vatsa-pālau babhūvatuḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

evam—ily módon; vraja-okasām—Vraja minden lakójának; prītim—örömöt; yacchantau—adva; bāla-ceṣṭitaiḥ—a gyermekkori cselekedetekkel és kedvtelésekkel; kala-vākyaiḥ—és végtelenül kedves gagyogással; sva-kālena—amikor eljött az ideje; vatsa-pālau—hogy gondoskodjanak a borjakról; babhūvatuḥ—felnőttek.

FORDÍTÁS

Kṛṣṇa és Balarāma kisfiúkként viselkedtek, s ezzel, valamint gyermeki beszédükkel transzcendentális örömet okoztak Vraja népének. Idővel aztán mindketten olyan nagyra nőttek, hogy már a borjakról is gondoskodni tudtak.

MAGYARÁZAT

Amint Kṛṣṇa és Balarāma egy kicsit nagyobbak lettek, Rájuk bízták a borjakat. Noha rendkívül jómódú családban születtek, mégis gondoskodniuk kellett a borjakról. Ez volt az oktatási rendszer. Akik nem brāhmaṇa családban születtek, azok nem részesültek elméleti képzésben. A brāhmaṇákat irodalmi, akadémiai műveltségre oktatták, a kṣatriyákat arra képezték, hogy gondoskodjanak az államról, a vaiśyák pedig megtanulták, hogyan műveljék a földet, hogyan gondozzák a teheneket és a borjakat. Nem kellett azzal vesztegetniük az idejüket, hogy úgymond „műveltté” váljanak, s később csak szaporítsák a munkanélküliek számát. Kṛṣṇa és Balarāma személyes viselkedésével tanít bennünket. Kṛṣṇa a tehenekről gondoskodott, és a fuvoláját fújta, Balarāma pedig ekével a kezében a földművelésre ügyelt.

SB 10.11.36 - SB 10.11.38