HU/SB 10.13.39

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - TIZENHARMADIK FEJEZET: Brahmā elrabolja a fiúkat és a borjakat

SB 10.13.38 - SB 10.13.40

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

39. VERS

naite sureśā ṛṣayo na caite

tvam eva bhāsīśa bhid-āśraye ’pi

sarvaṁ pṛthak tvaṁ nigamāt kathaṁ vadety

uktena vṛttaṁ prabhuṇā balo ’vait

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; ete—ezek a fiúk; sura-īśāḥ—a félistenek legkiválóbbjai; ṛṣayaḥ—nagy bölcsek; na—nem; ca—és; ete—ezek a borjak; tvam—Te (Kṛṣṇa); eva—egyedül; bhāsi—megnyilvánítod; īśa—ó, legfelsőbb irányító; bhit-āśraye—a különbségek változatosságának létében; api—még; sarvam—minden; pṛthak—létezik; tvam—Te (Kṛṣṇa); nigamāt—röviden; katham—hogyan; vada—kérlek, magyarázd el; iti—így; uktena—(Baladeva) kérésére; vṛttam—a helyzetet; prabhuṇā—az Úr Kṛṣṇa (elmagyarázta); balaḥ—Baladeva; avait—megértette.

FORDÍTÁS

Az Úr Baladeva így szólt: „Ó, legfelsőbb irányító! Ezek a fiúk nem nagy félistenek, ahogy korábban gondoltam, s ezek a borjak sem Nāradához hasonló hatalmas bölcsek. Most már látom, hogy egyedül Te nyilvánítod meg Magad, változatos különbségekkel. Noha egyetlen vagy, a borjak és fiúk különböző alakjaiban létezel. Kérlek, magyarázd el mindezt Nekem röviden!” Az Úr Baladeva kérésére Kṛṣṇa elmagyarázta az egész helyzetet, s Baladeva megértett mindent.

MAGYARÁZAT

Amikor az Úr Balarāma Kṛṣṇát kérdezte a valóságról, így szólt: „Kedves Kṛṣṇám! Kezdetben azt gondoltam, hogy ezek a tehenek, borjak és tehénpásztorfiúk mind vagy nagy bölcsek és szentek, vagy félistenek, most azonban úgy tűnik, hogy valójában a Te kiterjedéseid. Valamennyiük Te vagy: Te Magad játszol borjakként, tehenekként és fiúkként. Milyen titok rejlik emögött? Hová lettek az eredeti borjak, tehenek és kisfiúk? És miért terjeszted ki Magad Te tehenekké, borjakká és fiúkká? Kérlek, mondd el, mi ennek az oka!” Balarāma kérésére Kṛṣṇa röviden elmagyarázta a történteket: elmondta, hogyan rabolta el Brahmā a borjakat és a fiúkat, és hogyan tartotta Ő titokban az esetet azzal, hogy kiterjesztette Magát, hogy senki se tudja meg, hogy az eredeti tehenek, borjak és fiúk eltűntek. Balarāma megértette, hogy ez nem māyā volt, hanem Kṛṣṇa fensége. Kṛṣṇa minden fenséggel teljes, s ez nem volt más, mint egyike fenségeinek.

Balarāma így szólt: „Először azt hittem, hogy ezek a fiúk és borjak olyan nagy bölcsek hatalmának megnyilvánulásai, mint Nārada, de most látom, hogy mindannyiuk Te Magad vagy.” Miután az Úr Balarāma Kṛṣṇát kérdezte erről, megértette, hogy Maga Kṛṣṇa vált sokká. Az Úr képes erre, s ezt a Brahma-saṁhitā (5.33) is kijelenti. Advaitam acyutam anādim ananta-rūpam: noha Ő egyetlen, számtalan testbe képes kiterjeszteni Magát. A Védák véleménye szerint ekaṁ bahu syām: sok-sok ezer, sok-sok millió alakba képes kiterjedni, mégis képes arra, hogy egyetlen maradjon. Ebben az értelemben minden lelki, hiszen minden Kṛṣṇa kiterjedése, azaz minden vagy Magának Kṛṣṇának, vagy energiájának a kiterjedése. Mivel az energia nem különbözik az energia forrásától, az energia és az energiaforrás azonosak (śakti-śaktimator abhedaḥ). A māyāvādīk azonban azt mondják: cid-acit-samanvayaḥ, a lélek és az anyag egy és ugyanaz. Ez egy téves felfogás. A lélek (cit ) különbözik az anyagtól (acit ), ahogyan ezt Kṛṣṇa Maga magyarázza el a Bhagavad-gītāban (BG 7.4-5):

bhūmir āpo ’nalo vāyuḥ

khaṁ mano buddhir eva ca

ahaṅkāra itīyaṁ me

bhinnā prakṛtir aṣṭadhā

apareyam itas tv anyāṁ

prakṛtiṁ viddhi me parām

jīva-bhūtāṁ mahā-bāho

yayedaṁ dhāryate jagat

„Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego    —    e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiámat. Ó, erős karú Arjuna, ezeken kívül van egy másik, felsőbbrendű energiám is, az élőlények, akik kihasználják az anyagi, alsóbbrendű természet forrásait.” A lélek és az anyag nem válhat eggyé, mert valójában felsőbbrendű és alsóbbrendű energiák, a māyāvādīk vagy advaita-vādīk mégis megpróbálják eggyé tenni őket. Ez hiba. Noha a lélek és az anyag végső soron ugyanabból a forrásból származik, nem válhatnak eggyé. Sok dolog származik például a testünkből, de annak ellenére, hogy ugyanabból a forrásból erednek, nem lehet azonossá tenni őket. Alaposan meg kell jegyeznünk, hogy habár a Legfelsőbb forrás egy, a forrás kiáradásait elkülönítve alacsonyabb rendűeknek és magasabb rendűeknek kell tekintenünk. A māyāvāda és a vaiṣṇava filozófia között az a különbség, hogy a vaiṣṇava filozófia felismeri ezt a tényt. Śrī Caitanya Mahāprabhu filozófiáját ezért acintya-bhedābhedának nevezik, az egyidejű egység és különbözőség filozófiájának. A tüzet és a hőt például nem lehet elválasztani egymástól, mert ahol van tűz, ott hő is van, és ahol van hő, ott van tűz is. Ám annak ellenére, hogy a tüzet nem tudjuk megérinteni, a hőt elviseljük. Így hát egyek ugyan, mégis különböznek egymástól.

SB 10.13.38 - SB 10.13.40