HU/SB 10.2.21

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - MÁSODIK FEJEZET: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Kṛṣṇához

SB 10.2.20 - SB 10.2.22

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

21. VERS

kim adya tasmin karaṇīyam āśu me

yad artha-tantro na vihanti vikramam

striyāḥ svasur gurumatyā vadho ’yaṁ

yaśaḥ śriyaṁ hanty anukālam āyuḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kim—mit; adya—most azonnal; tasmin—ebben a helyzetben; karaṇīyam—tenni kell; āśu—késedelem nélkül; me—kötelességem; yat—mert; artha-tantraḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akinek mindig eltökélt szándéka, hogy megvédi a sādhukat és megöli az asādhukat; na—nem; vihanti—adja fel; vikramam—hatalmát; striyāḥ—egy nőnek; svasuḥ—húgomnak; guru-matyāḥ—különösen amikor terhes; vadhaḥ ayam—a megölése; yaśaḥ—hírnév; śriyam—gazdagság; hanti—meg fogja semmisíteni; anukālam—örökre; āyuḥ—és az élet hossza.

FORDÍTÁS

Kaṁsa így gondolkodott: „Mi most a kötelességem? A Legfelsőbb Úr, aki tudja, mi a szándéka [paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām], nem fog lemondani hatalmáról. Devakī egy nő, a húgom, és ráadásul most állapotos is. Ha megölöm, kétségtelen, hogy hírnevemnek, gazdagságomnak és életemnek híre-hamva sem marad.”

MAGYARÁZAT

A védikus elvek szerint egy nőt, egy brāhmaṇát, egy idős embert, egy gyermeket és egy tehenet sohasem szabad megölni. Láthatjuk, hogy noha Kaṁsa az Istenség Legfelsőbb Személyisége esküdt ellensége volt, jól ismerte a védikus kultúrát, és tudatában volt annak a ténynek, hogy a lélek egyik testből a másikba vándorol, valamint hogy az ember a következő életében ezen élete karmáinak megfelelően szenved. Így aztán félt Devakī megölésétől, hiszen Devakī nő volt, a húga, aki gyermeket várt. Egy kṣatriyát az tesz híressé, ha hősies tetteket hajt végre. De mi lenne hősies egy nő megölésében, akit fogva tartott, s akinek így menedéket adott? Nem akart tehát erőszakosan cselekedni azzal, hogy Devakī életére tör. Ellensége Devakī méhében volt, de ha az ellenséget ilyen tudatlan állapotában pusztítaná el, azzal nem tenne bizonyságot az erejéről. A kṣatriya szabályok szerint az ellenséggel szemtől szemben, megfelelő fegyverekkel kell felvenni a harcot. Ha az ellenség ilyen körülmények között hal meg, a győztes híressé válik. Kaṁsa nagyon tudatosan elgondolkodott e tényeken, és így tartózkodott attól, hogy megölje Devakīt, noha teljesen bizonyos volt abban, hogy ellensége már megjelent méhében.

SB 10.2.20 - SB 10.2.22