HU/SB 1.5.9: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 14: | Line 14: | ||
<div class="verse"> | <div class="verse"> | ||
: | :yathā dharmādayaś cārthā | ||
: | :muni-varyānukīrtitāḥ | ||
: | :na tathā vāsudevasya | ||
: | :mahimā hy anuvarṇitaḥ | ||
</div> | </div> | ||
| Line 24: | Line 24: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
'' | ''yathā'' — amennyire; ''dharma-ādayaḥ'' — a vallásos viselkedés mind a négy elve; ''ca'' — és; ''arthāḥ'' — célok; ''muni-varya'' — általad, a nagy bölcs által; ''anukīrtitāḥ'' — újra leírt; ''na'' — nem; ''tathā'' — ily módon; ''vāsudevasya'' — az Istenség Személyiségének, Śrī Kṛṣṇának; ''mahimā'' — a dicsősége; ''hi'' — bizonyára; ''anuvarṇitaḥ'' — így állandóan írt róla. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Ó, nagy bölcs! Részletesen leírtad a vallásos cselekedetekkel kezdődő négy elvet, ám az Istenség Személyisége, Vāsudeva dicsőségéről nem beszéltél. | |||
</div> | </div> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Śrī Nārada azonnal kimondta a pontos diagnózist: Vyāsadeva elégedetlenségének alapvető oka az, hogy a különféle Purāṇák összeállítása során szándékosan kerülte az Úr dicsőítését. Írt az Úr (Śrī Kṛṣṇa) dicsőségéről, de nem annyit, mint amennyit a vallásosságról, a gazdasági fejlődésről, az érzékkielégítésről és a felszabadulásról. Ez a négy dolog messze alacsonyabb rendű az Úr odaadó szolgálatánál. Śrī Vyāsadeva hiteles szaktekintély lévén tisztában volt ezzel a különbséggel. Ahelyett azonban, hogy jobban kihangsúlyozta volna az Úrnak végzett odaadó szolgálatot, amely magasztosabb elfoglaltság, értékes idejét többé-kevésbé elvesztegette, s így erőt vett rajta az elkeseredés. Megérthetjük ebből, hogy senki sem lehet alapvetően boldog, ha nem mélyed el az Úr odaadó szolgálatában. Erről a tényről a Bhagavad-gītā világosan említést tesz. | Śrī Nārada azonnal kimondta a pontos diagnózist: Vyāsadeva elégedetlenségének alapvető oka az, hogy a különféle Purāṇák összeállítása során szándékosan kerülte az Úr dicsőítését. Írt az Úr (Śrī Kṛṣṇa) dicsőségéről, de nem annyit, mint amennyit a vallásosságról, a gazdasági fejlődésről, az érzékkielégítésről és a felszabadulásról. Ez a négy dolog messze alacsonyabb rendű az Úr odaadó szolgálatánál. Śrī Vyāsadeva hiteles szaktekintély lévén tisztában volt ezzel a különbséggel. Ahelyett azonban, hogy jobban kihangsúlyozta volna az Úrnak végzett odaadó szolgálatot, amely magasztosabb elfoglaltság, értékes idejét többé-kevésbé elvesztegette, s így erőt vett rajta az elkeseredés. Megérthetjük ebből, hogy senki sem lehet alapvetően boldog, ha nem mélyed el az Úr odaadó szolgálatában. Erről a tényről a ''Bhagavad-gītā'' világosan említést tesz. | ||
A felszabadulás után, amely az utolsó lépcsőfok a vallásosság és a többi gyakorlat folyamatának végzésében, az ember elmerül a tiszta odaadó szolgálatban. Ezt nevezik az önmegvalósítás szintjének, vagyis ''brahma-bhūta szintnek. A ''brahma-bhūta szint elérése után az ember elégedetté válik. Az elégedettség azonban a transzcendentális boldogságnak csupán a kezdete. Az embernek fejlődése érdekében semlegességet és egyenlő szemléletet kell elérnie a relatív világban, s a nyugalom e szintjén túljutva megszilárdulhat az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. Ezt az utasítást adja az Istenség Személyisége a ''Bhagavad-gītāban. A ''brahma-bhūta állapot fenntartása érdekében, s hogy növelni tudja a transzcendentális megvalósítás mértékét, Nārada végül azt tanácsolja Vyāsadevának, hogy lelkesen, újra és újra írjon az odaadó szolgálat útjáról. Ez kigyógyítja majd csüggedéséből. | A felszabadulás után, amely az utolsó lépcsőfok a vallásosság és a többi gyakorlat folyamatának végzésében, az ember elmerül a tiszta odaadó szolgálatban. Ezt nevezik az önmegvalósítás szintjének, vagyis ''brahma-bhūta'' szintnek. A ''brahma-bhūta'' szint elérése után az ember elégedetté válik. Az elégedettség azonban a transzcendentális boldogságnak csupán a kezdete. Az embernek fejlődése érdekében semlegességet és egyenlő szemléletet kell elérnie a relatív világban, s a nyugalom e szintjén túljutva megszilárdulhat az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. Ezt az utasítást adja az Istenség Személyisége a ''Bhagavad-gītāban''. A ''brahma-bhūta'' állapot fenntartása érdekében, s hogy növelni tudja a transzcendentális megvalósítás mértékét, Nārada végül azt tanácsolja Vyāsadevának, hogy lelkesen, újra és újra írjon az odaadó szolgálat útjáról. Ez kigyógyítja majd csüggedéséből. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 18:21, 16 March 2019
9. VERS
- yathā dharmādayaś cārthā
- muni-varyānukīrtitāḥ
- na tathā vāsudevasya
- mahimā hy anuvarṇitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā — amennyire; dharma-ādayaḥ — a vallásos viselkedés mind a négy elve; ca — és; arthāḥ — célok; muni-varya — általad, a nagy bölcs által; anukīrtitāḥ — újra leírt; na — nem; tathā — ily módon; vāsudevasya — az Istenség Személyiségének, Śrī Kṛṣṇának; mahimā — a dicsősége; hi — bizonyára; anuvarṇitaḥ — így állandóan írt róla.
FORDÍTÁS
Ó, nagy bölcs! Részletesen leírtad a vallásos cselekedetekkel kezdődő négy elvet, ám az Istenség Személyisége, Vāsudeva dicsőségéről nem beszéltél.
MAGYARÁZAT
Śrī Nārada azonnal kimondta a pontos diagnózist: Vyāsadeva elégedetlenségének alapvető oka az, hogy a különféle Purāṇák összeállítása során szándékosan kerülte az Úr dicsőítését. Írt az Úr (Śrī Kṛṣṇa) dicsőségéről, de nem annyit, mint amennyit a vallásosságról, a gazdasági fejlődésről, az érzékkielégítésről és a felszabadulásról. Ez a négy dolog messze alacsonyabb rendű az Úr odaadó szolgálatánál. Śrī Vyāsadeva hiteles szaktekintély lévén tisztában volt ezzel a különbséggel. Ahelyett azonban, hogy jobban kihangsúlyozta volna az Úrnak végzett odaadó szolgálatot, amely magasztosabb elfoglaltság, értékes idejét többé-kevésbé elvesztegette, s így erőt vett rajta az elkeseredés. Megérthetjük ebből, hogy senki sem lehet alapvetően boldog, ha nem mélyed el az Úr odaadó szolgálatában. Erről a tényről a Bhagavad-gītā világosan említést tesz.
A felszabadulás után, amely az utolsó lépcsőfok a vallásosság és a többi gyakorlat folyamatának végzésében, az ember elmerül a tiszta odaadó szolgálatban. Ezt nevezik az önmegvalósítás szintjének, vagyis brahma-bhūta szintnek. A brahma-bhūta szint elérése után az ember elégedetté válik. Az elégedettség azonban a transzcendentális boldogságnak csupán a kezdete. Az embernek fejlődése érdekében semlegességet és egyenlő szemléletet kell elérnie a relatív világban, s a nyugalom e szintjén túljutva megszilárdulhat az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. Ezt az utasítást adja az Istenség Személyisége a Bhagavad-gītāban. A brahma-bhūta állapot fenntartása érdekében, s hogy növelni tudja a transzcendentális megvalósítás mértékét, Nārada végül azt tanácsolja Vyāsadevának, hogy lelkesen, újra és újra írjon az odaadó szolgálat útjáról. Ez kigyógyítja majd csüggedéséből.