HU/SB 1.5.27: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 24: | Line 24: | ||
<div class="synonyms"> | <div class="synonyms"> | ||
''tasmin''—így; ''tadā''—akkor; ''labdha''—elért; ''ruceḥ''—íz; ''mahā-mate'' | ''tasmin''—így; ''tadā''—akkor; ''labdha''—elért; ''ruceḥ''—íz; ''mahā-mate''—ó, nagy szent; ''priyaśravasi''—az Úrnak; ''askhalitā matiḥ''—töretlen figyelemmel; ''mama''—enyém; ''yayā''—ami által; ''aham''—én; ''etat''—mindez; ''sat-asat''—durva és finom; ''sva-māyayā''—az ember saját tudatlansága; ''paśye''—lát; ''mayi''—bennem; ''brahmaṇi''—a Legfelsőbb; ''kalpitam''—elfogadott; ''pare''—a Transzcendensben. | ||
</div> | </div> | ||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Ó, nagy bölcs! Amint megéreztem az ízt, amit az Istenség Személyisége nyújt, megingathatatlan figyelemmel hallgattam mindent, ami Róla szólt. S ahogy kifejlődött bennem ez az íz, megvalósítottam, hogy csupán tudatlanságom miatt fogadtam el e durva és finom fizikai burkot, hiszen az Úr és én egyaránt transzcendentálisak vagyunk. | |||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 18:24, 16 March 2019
27. VERS
- tasmiṁs tadā labdha-rucer mahā-mate
- priyaśravasy askhalitā matir mama
- yayāham etat sad-asat sva-māyayā
- paśye mayi brahmaṇi kalpitaṁ pare
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmin—így; tadā—akkor; labdha—elért; ruceḥ—íz; mahā-mate—ó, nagy szent; priyaśravasi—az Úrnak; askhalitā matiḥ—töretlen figyelemmel; mama—enyém; yayā—ami által; aham—én; etat—mindez; sat-asat—durva és finom; sva-māyayā—az ember saját tudatlansága; paśye—lát; mayi—bennem; brahmaṇi—a Legfelsőbb; kalpitam—elfogadott; pare—a Transzcendensben.
FORDÍTÁS
Ó, nagy bölcs! Amint megéreztem az ízt, amit az Istenség Személyisége nyújt, megingathatatlan figyelemmel hallgattam mindent, ami Róla szólt. S ahogy kifejlődött bennem ez az íz, megvalósítottam, hogy csupán tudatlanságom miatt fogadtam el e durva és finom fizikai burkot, hiszen az Úr és én egyaránt transzcendentálisak vagyunk.
MAGYARÁZAT
Az anyagi lét tudatlanságát a sötétséghez hasonlítják, az Istenség Személyiségét pedig a Védikus Írások mindegyike a Naphoz hasonlítja. Ahol fény van, ott nem lehet sötétség. Az Úr kedvteléseiről hallani önmagában is transzcendentális társulás az Úrral, mert nincs különbség az Úr és transzcendentális kedvtelései között. A legfőbb világosság eloszlat minden tudatlanságot. Csak tudatlanságában gondolja a feltételekhez kötött lélek tévesen azt, hogy ő és az Úr egyaránt az anyagi természet terméke. Valójában azonban az Istenség Személyisége és az élőlények transzcendentálisak, és semmi közük nincs az anyagi természethez. Amikor eloszlik a sötétség, s az ember teljes mértékben megvalósítja, hogy semmi sem létezik az Istenség Személyisége nélkül, megszűnik a tudatlanság. Mind a durva, mind a finom fizikai test az Istenség Személyiségétől ered, ezért a tudás fénye lehetővé teszi, hogy az ember mindkettőt az Úr szolgálatába állítsa. A durva fizikai testet az Urat szolgáló tettekkel kell lefoglalni (ilyen a vízhordás, a templom tisztán tartása, a hódolatunk felajánlása és így tovább). Az arcanā, a templomi mūrti-imádat folyamatához hozzátartozik, hogy az ember durva fizikai testét az Úr szolgálatába állítja. A magasabb rendű elmével az Úr transzcendentális kedvteléseire kell figyelnünk, elmélkednünk kell azokról, valamint énekelnünk kell az Úr nevét. Minden ilyen cselekedet transzcendentális. Sem a durva, sem a finom érzékeket nem szabad másra használni. A transzcendentális cselekedetek ilyen megvalósítása csak az odaadó szolgálatban eltöltött sok-sok tanulóév után lehetséges, azonban az Istenség Személyisége iránti szeretet — ahogyan Nārada Muniban is kialakult a hallás révén —, rendkívüli hatást eredményez.